- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A védelmi vonal alapját a Great Fault, egy nagy törésvonal, egy természetes földrajzi akadály alkotja, amely Málta teljes szélességén át húzódik Mdina-tól északra, és gyakorlatilag két részre osztja a szigetet.
Ez a törésvonal már az őskorban is védelmi célokat szolgált, ám a lovagok 1722-ben voltak az elsők, akik rendszeresen katonai célokra használták a földrajzi képződmény természetes védelmi tulajdonságait, kiegészítve azt több ponton is, állandó, kőből készült sáncokkal, hogy a szigetlakók ellen tudjanak állni a sziget északi része felől támadó ellenségeknek.
A nagy törésvonalat végül a XIX. század második felében, a szigetet akkor birtokló britek militarizálták. Az építmény akkori neve North West Wall, azaz Észak-nyugati fal volt. A fal építését 1879-ben fejezték be. Viktória királynő abban az évben ünnepelte gyémánt jubileumát, így a falat ennek emlékére Viktoria Lines-nak, azaz Viktória vonalnak nevezték át és viseli ezt a nevet mind a mai napig.
Pembroke, Madliena, Mosta és Bingemma, közte számos üteggel és egy töretlen (bár számos szakaszon ma már szinte járhatatlan) gyalogos védvonallal, amely összeköti őket és így egy folyamatos védelmi rendszert alkot.
Manapság már nem szolgál katonai célokat a Victoria Lines, inkább a túrázók népszerű úti célja. Bizonyos szakaszai szinte alig láthatók, vannak részek, ahol privát kerteken, farmokon keresztül lehet csak megközelíteni a maradványokat, de vannak jól és könnyen besétálható szakaszai is. Egy azonban biztos, aki testközelből szeretné megismerni Málta igazi természeti szépségeit, az egy 6-7 órás kalandos túra alatt megcsodálhatja a vadregényes tájakat, és pazar kilátásban lehet része.
Legjobb október és május között bejárni az útvonalat, amikor nincs akkora hőség és színes virágok borítják a tájat.
A Victoria Lines Málta legmagasabb pontjain is keresztül halad, körülbelül 200 méter tengerszint feletti magasságban, és a túra során kiváló kilátás nyílik a sziget egész északi felére, Gozoval és Cominoval együtt. Még a távoli Szicília is jól látható tisztább téli napokon.
A helyiek nyolc szakaszra osztják a teljes vonalat, mindegyik egy kicsit más. A nyugati szakaszok békések, csendesek, távol a civilizáció zajától, kelet felé haladva egyre több autóval, településsel találkozunk majd és az élet is sokkal mozgalmasabb, zajosabb lesz. Nem árt odafigyelni a forgalmasabb szakaszok mentén, hisz olykor autóúton vezet a túránk.
A túrát mind keletről nyugat felé mind nyugatról kelet felé haladva végigjárhatjuk, de a gyakorlott helyi vezetők a nyugati kezdést és keleti befejezést javasolják, mert a keleti szakasz már egészen közel esik St. Julian’s-hez, ahol szállodák, éttermek és buszpályaudvar is található, így a túra után könnyebb hazajutni.
A Victoria Lines mentén nyugatról keletre haladva egy rövid „hátsó bejáratnál” csatlakozunk be az erődítmény vonalába. A Victoria Lines első, nyugati szakaszán az első érdekesség a Kuncizzjoni kis erőd. Itt felfelé visz az utunk. A nyugodt és békés útvonal a Bingemma erőd felé igen jól követhető, de azért ne számítsunk kitáblázott turista ösvényre! Ezen a szakaszon nagyon szép kilátás nyílik a sziget északi oldalára és a közeli Gozo szigetre. Ha ezt a szakaszt szeretnénk felfedezni, sétáljunk át a „privát” felirattal jelölt farmokon (a Victoria Lines maga közterület), megéri a fáradtságot! Dél felé pedig Bahrija település látszik, ahol a sziget szerte híres vasárnapi nyulas éttermek találhatók. (Málta nemzeti étele a nyúlpörkölt, érdemes kipróbálni.)
Ez a szakasz nem olyan hosszú, és a terep meglehetősen egyszerű, csak néhány helyen nőtte be erősebben a növényzet. A Bingemma erőd és a Bingemma Gap közötti szakaszt egész jól karbantartották, csupán a szakadék környékén van egy kicsit nehezebben járható rész. A szakasz mentén útba ejthetjük Bingemma Gap Cart Ruts-t, a misztikus eredetű keréknyomokat és a Nadur tornyot. A sziklák környékén kőkorszaki, római katakombák és sírok is találhatók.
Az útvonal következő szakasza a Dwejra Lines, ami nem azonos a gozoi Dwejra-val, ahol pár éve még az Azúr Ablak állt. De innen is festői kilátás nyílik, csak épp Málta északi és déli felére, sőt tiszta időben Gozoig is elláthatunk. A vonal ezen szakasza Mdina városától északra húzódik és a britek építették 1897-ben.
Sétánk a Dwejra vonal után a Falka Gap-ig majd onnan a Mosta közeli Targa Gap (szakadék) felé halad. Most járunk a teljes útvonal felénél. Innentől kezdve az útvonal többnyire könnyebb lesz, eltekintve néhány „tüdőköptető” meredek szakasztól, ami a kiszáradt „folyó vájta völgyekből”* felfelé mászva vár ránk Ghargurnál. Az út mentén legyünk óvatosak. A közelben mészkőbánya üzemel (ez a máltai építőipar legfőbb alapanyaga) és az úton haladó teherautók nem mindig tartják be a sebességkorlátozást. Hétvégén kicsit biztonságosabb, bár akkor meg az autóforgalom élénkebb.
*Máltán jelenleg nincsenek se folyók, se patakok...
... azonban a domborzata úgy néz ki sok helyen, mintha sebes folyású, nagy erejű folyók árkolták volna a felszínét évezredekkel ezelőtt. A mára már kiszáradt folyómedrek eredete ismeretlen, az sem biztos, hogy folyómedrek voltak, de egy biztos, ma is változatossá teszik a máltai tájat és kellemes mászó útvonalakat biztosítanak a sport kedvelőinek.
A mostai erőd szakasza a legrövidebb, de a legnagyobb kihívás is egyben, ugyanis nem lehet rajta átkelni. A terepet nem árt jól ismerni, hogy a környező farmokon vagy az erőd igencsak romos falain átmászva átkeljük ezen a szakaszon. Érdemes inkább letérni a vonalról és a Mosta Public Gardens illetve a Mosta híd érintésével időszakosan az autóúton haladni. A Mosta Public Gardensben be is iktathatunk egy rövid pihenőt, az árnyékos parkban kicsit felfrissülhetünk.
Ez a szakasz is elég rövid, de annál változatosabb. Áthalad egy magas, boltíves völgyhídon, ahonnan jól látszik, hogy a britek miként építették bele az erődöt a völgy falába. Majd elhaladunk a sziget legnagyobb mészkőbányája mellett, láthatunk egy Girnat (jellegzetes máltai kőkunyhó) és Málta egyik legmisztikusabb keréknyomait, a Naxxar szakadéknál. Az út olykor a forgalmas autóúttal együtt halad, itt nem árt különösen óvatosnak lenni. A szakasz végén egy modern épületegyüttest kell megkerülni, különben a szakadék utunkat állja.
Ez az útszakasz is könnyen bejárható, szép kilátást igér és számos völgyhídon keresztül halad. Wied il-Faham völgynél a fal eléggé romos állapotban van, itt óvatosan, a fal tetején kell haladni, ami elég meredek. Kellő körültekintéssel, nem igazán veszélyes, feltéve, hogy nem sötétben próbálkozunk. A völgyön át egy lépcsősor vezet, azon lehet le és felmászni és a tetejéről kiváló kilátás nyílik a völgyre.
Nyugatról kelet felé haladva a Victoria Lines utolsó szakasza Madliena-nál (Bahar ic-Caghaq) ér véget. Az útvonal egyik rejtett kincse várja itt a túrázókat, a Madliena erőd. A magaslatról Pembroke település felé vesszük az irányt, itt az angol időkből származó laktanya és a Pembrokes-erőd mellett elhaladva fejezzük be a Victoria Lines felfedezését. A közeli St Julian’s-ből a sziget más településeire könnyen eljuthatunk a helyi buszokkal, de akár egy pohár itallal vagy vacsorával is megjutalmazhatjuk magunkat a tengerparti város számos éttermének egyikében.
Még több infó az egyes szakaszokról itt!
Forrás:
www.victorialinesmalta.com