- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Legszebb vízeséseink többségét a legmagasabb régiónkban, a Mátrában és a Bükkben találjuk – vagy éppen nem találjuk, mert egy részük az erdő mélyén rejtőzik és kevesen ismerik őket. Mindjárt igaz ez utunk első állomására.
A Mátrát viszonylag kevés, de annál szebb úton közelíthetjük meg, a legtöbben Gyöngyös felől kapaszkodnak fel, de ha így kicsit több időnk van, Pásztó irányából is érdemes megismerni a tájat. Egyik legszebb fekvésű falunk Mátrakeresztes, innen pedig irány az erdő, gyalog.
A parkolóból jelzett úton, a piros pluszon néhány száz métert kell csak tenni a Felső- és Alsóvízeséseshez, ami Magyarország egyik rejtett szépsége. Maga az út is felemelő a viszonylag érintetlen erdőben, mohás kövek között.
Jóval ismertebb a hegység keleti oldalán – a gerinc csendesebb, északi részen – található Ilona-völgyi vízesés, ahová Mátrakeresztestől az országos kéktúra egyik leglátványosabb szakaszán is eljuthatunk. Keresztestől először is fel kell kapaszkodnunk Ágasvárhoz, majd jöhet a kék, Piszkés-tetőn, Galya-tetőn, Kékesen, Sas-kőn át. Egy napos túrának ez valódi sportteljesítmény, többnaposhoz találunk közben bőven szállást.
A Markazi-kapunál kell átmenetileg elhagynunk az országos kéket, hogy a zöldön és a zöld körön néhány kilométer után az Ilona-völgyi-vízesésre bukkanjuk. Sokan a másik irányból, északról, Parádfürdő felől jönnek, hogy meglássák Magyarország legmagasabb természetes vízesését, amelyen tíz métert zuhan a víz.
A folytatáshoz is az országos kéket ajánljuk, egy földrajzi szempontból különös túrához. Többek között a Siroki és a Szarvaskői várat, majd a bélapátfalvi Ciszterci apátságot érintve gyalogolhatunk át egyik hegységből a másikba, megfigyelve, hogy a magasabb, de szelídebb mátrai táj hogyan alakul át a vadabb, meredekebb hegyoldalakkal tagolt Bükkbe. Miután Bélapátfalva után feltornázzuk magunkat a Bükk-fennsík peremére, a kékről a sárgára fordulva átjuthatunk a Szalajka-völgybe, az oly híres Fátyolvízesés otthonába.
Éppen a népszerűsége miatt ide is akkor érdemes jönni, amikor senki. Egy kora tavaszi napon, hétfő délelőtt itt éltünk meg egyik igazán meghitt túraélményünket: a kisvonat sem járt, a csendjét újra megtaláló völgyben szinte minden lépést hallani lehetett. A szarvasok lejöttek a pisztrángtelep mellé inni, a Fátyolvízesés pedig magányosan várta, hogy valaki azért most is megcsodálja.
Itt, ki ne tudná, sokszor esik keveset a víz, a lépcsőzetesség adja a látványt. Mésztufagátakon majdnem húsz méteren át huszonnyolc lépcsőfokon bukik alá.
Átkelni a Bükkön, nyugatról keletre, nem kevésbé derék dolog, mint a Mátrában megtenni ugyanezt, de nagyon megéri. Főleg azért, amit most ajánlunk.
A Szalajka-völgyből egy kemény menettel a zöld háromszögön jutunk a 958 méter magas Istállós-kőre: az út maga az élmény, és odafönt a Szent Imre keresztnél a magunkba nézés – a panorámát eltakarja az erdő. Jelzett utak sokasága közül választhatunk a Garadna-völgyig; ha Bánkúton, Csipkéskúton és Jávorkúton át megyünk, akkor két kiváló vendéglő (és szálláslehetőség) között kis szerencsével a csipkéskúti ménesben is gyönyörködhetünk (ha éppen nem hajtották ki a fenséges Nagy-mezőre). Jávorkúttól a Bükk-fennsíkon sétálhatunk a zöldön a Sebes-víz felső bejáratáig – helyieknek köszönhetjük az itteni vízesés felfedezését.
A Bükk-fennsíkot a Garadna-völggyel összekötő Sebes-víz csapadékos időszak mutatja meg igazi szépségét, de akkor nagyon. Nem adja könnyen magát, kidőlt fákon átmászva kalandtúrával ereszkedhetünk le a patak mentén, hogy egyszer csak visszanézve kitáruljon előttünk a mésztufa vízesés mesés szépsége, amelyet nemcsak a törvény, de az erdő is szigorúan véd. A tömegturizmus pedig hál’istennek nem ismeri.
A tömeget a közelben a Lillafüredi vízesés sokkal inkább vonzza, mi a Sebes-víztől a sárgára visszakapaszkodva túrázhatunk ide. A Palotaszálló mellett csobog a közönségkedvenc húszméteres zuhatag, amelynél nagyobbat itthon nem találunk. Mesterségesen alakították ki a Szinva-patak elterelésével, költői szépségét József Attila legszebb szerelmes verse, a Lillafüreden írt Óda részletei egészítik ki, amelyet a művész szobra melletti falfelületen olvashatunk.