- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Ahogyan a legszebb panorámák és vízesések esetében, úgy a legkülönlegesebb karsztjelenségeknél is a Bükkhöz kell fordulunk a magyarországi hegységek közül. A Bükk közismerten kiemelkedik a látnivalóival a hazai hegyvonulatok közül, ennek egyik fontos oka, hogy fizikailag is a többiek fölé magasodik az átlagmagasságával (50 bérce és tetője magasabb nyúlik 900 méter fölé). És minthogy elsősorban mészkő építi fel, ennyi szép karsztjelenséget ilyen gyönyörű környezetben sehol máshol nem találunk.
A zsombolyok, ördögszántások, búvópatakok, barlangok, töbrök és uvalák világában az egyik legérdekesebb és leglátványosabb jelenségek a víznyelők.
Szinte nem lehet úgy túrázni a Bükk-fennsíkon, hogy a felsorolt látnivalók valamelyikét ne érintsük, a legszebb víznyelők felkeresése viszont tudatosabb tervezést kíván.
A Bükköt két fontos műút szeli át kelet-nyugati irányban. Ha a déli utat választjuk, Hollóstető és Répáshuta között nagyjából félúton, az országúthoz nagyon közel találjuk a víznyelők egyik szépségkirálynőjét, a pénzpatakit, amelyhez valóban társul patak, sőt barlang is.
Az autót a közeli vadászháznál, vagy némileg távolabb a rejteki parkolónál hagyhatjuk, majd jöhet egy séta, jelzet úton. Legalábbis az első víznyelőig ez valóban séta, ahogy pedig a Pénzpatak a barlangnyílásban eltűnik az meseszerű, főleg tavasszal, amikor a mélyedésben virágok sokasága él boldogan.
Amitől viszont túra, sőt álomtúra lehet ez az egész, az, hogy felkapaszkodunk a Bükk-fennsíkra, oly sok minden keresztezve abból, ami e hegységet naggyá teszi.
A sárgán továbbhaladva Répáshutánál zöld négyzetre, majd zöldre váltunk. Közben már egy kaptatón járunk, és némi kitéréssel (nyugat felé) csodálatos panorámában is gyönyörködhetünk, délre visszanézve. A zöldön továbbhaladva a Nagy-mezőre bukkanunk, a Bükk gyémántjára, amit fokozottan védenek.
Ez már az a vidék, ahová nem jut el a tömegturizmus gondolata sem, a hegyek ölelésében megérint a hely szelleme, ha pedig a csillagok összeállnak, a csipkéskúti ménest is éppen kihozzák ide legelni. Idillikus látvány.
A ménes otthona, a csipkéskúti csikótelep és a fölötte található víznyelő innen két úton is elérhető, mindkettő tökéletes választás. A legtökéletesebb pedig, ha teszünk egy kört: északnyugat felé felkapaszkodunk Bánkútra, majd kelet felé fordulva – a víznyelő és a ménes megcsodálása közben – leereszkedünk Jávorkútra, onnan délre, majd nyugatra haladva ismét a Nagy-mezőn találjuk magunkat. Maga a Csipkés-kút és a Bán-kút hazánk legmagasabban fekvői vízadói közé tartozik, hiszen mindkettő 800 méter fölött helyezkedik el. Étkezéssel és szállással kapcsolatban Bánkútról és Jávorkútról sem tudunk rosszat mondani, így e túra akár több napra is bontható.
Csak jót mondhatunk a keletebbre található Sebesvíz Panzióról is, ami reggeli, ebéd, vacsora, szállás és parkolás szempontjából is ideális hely, hiszen a közeli Létrás a karsztjelenségek paradicsoma. A Nyavalyás nevű terület szomszédságában, a Garadna-völgy felől jövő szűk műút mellett található Létrás nevű helyet szintén csak körbe kell gyalogolunk, hogy barlangot, vizes barlangot, víznyelő barlangot is érintsünk, lássunk, utóbbiak egymás után sorakoznak. A bejáratukat közelről is lehet tanulmányozni, a járatok a legfrissebb Bükk-térképek szerint Magyarország harmadik leghosszabb barlangrendszerét alkotnák, ha összeköttetésben lennének. Maga a Létrási-vizesbarlang a nyolcvanas évek eleje óta fokozottan védett, három kilométer hosszú üreg.
Fölötte részben a Jubileumi körtúra útvonalán haladunk, nagy szintkülönbségeket itt nem kell megtennünk (szemben a fenti túrával), kimondottan a földrajzi különlegességeivel hívogat ez a vidék. Nem véletlenül tartják úgy, hogy a Létrás a Bükk legizgalmasabb karsztos kistája.