- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Ez a hely egy kakukktojás, mert a Balaton-felvidéktől északra, a Bakonytól meg délre van, így nehéz behatárolni, hova tartozik. Mivel viszont kelet-nyugati tájolásban a Kab-hegyi földtani tanösvények szomszédságában van, így végül a Bakonyhoz soroltam. Érdekessége, hogy kis gyaloglás ráfordítással a népszerű és felkapott Gánti bauxitbányák marsi felszínéhez hasonló helyet fedezhetünk fel. A Marsi vörös táj itt is átélhető, és nem kell túrázók tömegeinek felbukkanásától tartani.
Halimbára természetesen busszal és autóval is el lehet jutni, a túra legmegfelelőbb kiindulópontja a Petőfi és az Akácfa utca sarka, ahol egy apró kápolna is áll a kereszteződésben. Itt parkolni is lehet, és azért ideális, mert ugyanide tér majd vissza a tanösvény nyomvonala. A túra a Petőfi utca folytatásában egyenesen vezető murvás úton indul.
De bizony, most is van, csak már nem folyik itt bányászat. A bánya pedig meglátogatható egy tanösvényen végighaladva. Az első oszlopon meg is találjuk a tanösvények jelzéseit. – Több is van! – A tanösvény pontosan a Petőfi utcában, az Önkormányzat épülete melletti táblától indul, ahol összesen 4 tanösvény leírását és útvonalát találjuk meg. A miénk a piros, ezt fogjuk követni. A túra első szakasza a Malom-völgyben halad teljesen egyenesen az úton. 800 méter megtétele után egy balra tartó mellék ösvényen néhány lépésre egy bemutató helyet találunk, ahol megszemlélhetjük egy bánya bejárat omlás elleni védő szerkezetét, és az információs tábláról a környékbeli bányászat történetéről olvashatunk. Visszatérünk az eredeti ösvényre, és haladunk tovább, míg a jelzés egyszer csak balra fordul, és egy turista pihenőhöz érünk, ahol nem csak tűzrakóhelyet, padokat, fedett esőházat találunk asztalokkal, de még egy kisebb játszótér is van mászókával, mérleghintával. Ideális piknikező hely. Ha sütni főzni szeretnél itt, vizet hozz magaddal, forrás nincs.
Rövid pihenő és némi szemlélődés után a jelzés folytatását az esőház felett a hegyoldalban találjuk meg. Hirtelen és meredeken kapaszkodik fel a völgy peremére, de nem hosszú, 1-2 perc alatt fel lehet érni. Odafent egészen más jellegű táj fogad, az erdőt egy hatalmas kiterjedésű, cserjés ligetekkel szabdalt óriási rét váltja fel. Talán a hirtelen változás miatt, de nagyon meglepően szépnek tűnik a táj. Nekem legalább is nagyon tetszett. Keresztben vezető erdészeti úton jobbra fordulva folytatjuk a túrát. Az úton a kátyúkban és mélyedésekben feltűnnek vörös foltok, ahol a bauxit a felszínre kandikál. Továbbra is egyenesen haladva az úton, lassan elérjük a bánya peremét, amit innen még nem látunk, mert eltakarja a bozótos. Mielőtt lemennénk a bányába, tehetünk egy kis kerülőt egy másik érdekes helyre.
Ha rászánjuk az időnket és bevállalunk egy oda-vissza két és fél kilométeres kerülőt, akkor sétáljunk át a Taljándörögd feletti Atibor-hegyen található fenyveshez. Atibor? Ja, lehet, hogy „a Tiborról” nevezték el, de jól álcázták. A fenyvest egyébként már innen a bánya mellől is lehet látni, élesen kimagaslik és elüt a környezetéhez képest, maga a látvány is oda vonzza az embert. Haladjunk tovább azon az úton, amelyen eddig jöttünk. A tanösvény jelzés itt elfordul, ide kell majd visszatérnünk. Széles erdészeti úton haladunk tovább, rengeteg vadnyomot lehet felfedezni, még a szaguk is érződik, itt jól láthatóan nagy az állat forgalom. Egy erdő sávon haladunk át, majd ismét folytatódnak a rétek, és kijutva az erdőből már fordulhatunk is balra, fel a dombra, ahol az erdő magaslik.
Tényleg misztikusan szép a hely! Azért olyan érdekes, mert ez a fenyves a térképen nézve egy majdnem négyzetet formázó téglalap, ugyanakkor ha körbejárod, olyan érzésed van, mintha kör alakú lenne. Nem nagy, pár perc alatt körbejárható, de a pereméről minden irányba szép kilátásban lesz részed. Dél felé Balaton-felvidéket határoló Eger-víz völgye tárul elénk, amely sokaknak a Művészetek-völgyeként lehet ismertebb. Keletre a „magyar Mauna Kea” azaz a a Kab-hegy vulkáni kúpja terpeszkedik, észak felé pedig a Bakony vonulatait fedezhetjük fel.
Ha sikerült körbejárni, ugyanazon az útvonalon kell visszamenni, ahol ide jöttünk. A tanösvényt ismét elérve két lehetőség van. A jelzés a bánya mellett halad el, és csak később kanyarodik a bánya mélyére, viszont van egy másik ösvény, amely a bánya közvetlen peremén halad végig, ez látványosabb, de kicsit szúrósabb s itt-ott benőtte a kökény, de csak térd magasságban.
A tanösvény leereszkedik a bánya legaljára, egy kicsit meredek, de jól tapadó cipőben könnyen le lehet jutni. Odalent egy kicsit kopottak a jelzések, és vörösek is a portól, de nagyjából lehet követni. Eltévedni nem fogsz, mert bármerre mész, mindenhol ki tudsz jutni a peremre. Legfeljebb a bozóttal lesz egy kis gond, ezért érdemes mégis a jelzett vonalon haladni. Az ösvény majd 300 méteren keresztül kacskaringózik a vörös dombok között, aztán kibukkan a túloldalon, ahonnan még vethetünk egy pillantást a távolban magasodó négyszögletű kerek erdőre.
Ezután visszatérünk a rétszerű szavannára, és egyenesen haladunk Halimba felé. Út közben még legalább 3 tanösvény táblát érintünk, az egyiknél a jelzés bekanyarodik az erdőbe, és leereszkedik egy völgy aljára. Igaz, az ösvény arra vezet, de a völgy végén egy kissé be van nőve az út, így nem javaslom a leereszkedést. Maradjunk a rét szélén haladó úton, a tanösvény is vissza fog ide térni hamarosan. Széles dózer úton érjük el a falu szélét, ahol már csak egy sarokra vagyunk a leparkolt kocsitól. Ha busszal jöttél, akkor még 3 sarok. Ha bírod még erővel, nézd meg a másik három ösvényt is, hátha megtetszik valamelyik még egy körre.
