- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Mégis kő kövön marad, hiszen a Zemplén e csodás szegletében andezit szikla formációk tömkelegét látogathatod meg! Na, de hol is? Csak be kell lépni a Kőkapun, amely Pálházától délnyugatra, Kishutától 5 kilométerre a Kemence-patak völgyében található. Autóval megközelíthető, mert itt található a Kőkapu Vadászkastély hotel. Ha nincs autód, akkor március közepétől november végéig Pálházáról az erdei kisvasúttal is ide tudsz utazni.
A Kőkapu egy természetes eredetű sziklaszoros, melynek a sziklái a hegység vulkáni kialakulásával egyidősek. A Kemence patak pedig kimélyítette a völgyet, így alakult ki ez a kapura emlékeztető sziklaformáció. A hotel, azaz a vadászkastély az 1800-as évek végén épülhetett, és a sziklák mellett áll közvetlenül. Éttermében nem csak a szálló vendégeit szolgálják ki, így túra után ide is tervezhetünk egy vacsorát. A hotel körül rengeteg parkoló van, de mehetünk még egy kilométert feljebb a völgyben, ahol a kisvasút végállomása, és a RÖNK, vagyis a Rostallói Ökotudatos Nevelési Központ található. Ez a modern turistaház nem csupán szállást kínál, hanem interaktív kiállításokon keresztül mutatja be a zempléni erdők élővilágát és természeti értékeit. Az épület a hagyományos zempléni falvak hangulatát idézi, kútházzal, haranglábbal és egy fogadókapuval. 2023-ban az Év Turistaháza címet is elnyerte. Itt lesz túránk kiindulópontja, és ide is fogunk visszaérkezni.
A sárga jelzésen indulunk az öko központ mellett az Ördög-patak völgyében. Egy darabon széles erdészeti úton haladunk, aztán a jelzés felkanyarodik a hegyoldalba, és egy rövid, de meredek emelkedőn kapaszkodik fel 40 méter szintet ugyanarra az erdészeti útra. Ha kihagynád ezt a meredekebb emelkedőt, mehetsz az úton is, csak az két kanyarral hosszabb. Ezt követően továbbra is a patakvölggyel párhuzamosan haladunk tovább az úton még három és fél kilométert a völgy felső végéig, ahol egy tágas rétre érünk. Ez a Mlaka-rét, amely egy fontos turista csomópont. Neve, a "Mlaka", szláv eredetű, és a "pocsolya", "mocsár" jelentést hordozza, ami valószínűleg a rét múltjára utal, amikor egy vizesebb, lápos terület lehetett. Egyesek szerint a "mlieko" (tej) szóból ered, ami a réten legelő tehenekre enged következtetni. Így a Mlaka-rét tulajdonképpen a Pocsolyás-rét nevet viseli. Itt találkozhatunk az országos kék túrával is, illetve a Via Carpatica Vulcanica ösvény is tiszteletét teszi. A kék háromszög jelzésen felmászhatunk a Sólyom-bércre, és tegyük is meg, mert őrületes a kilátás. A sziklát Regéc-látónak is hívják, hiszen a horizonton pont szemközt áll a hegytetőn regéc vára.
Köveket ígértem, jöjjön hát a második szikla! Menjünk vissza a Mlaka-rétre, majd haladjunk a kéken északnyugati irányban. Nem egészen egy km megtétele után egy igen különleges völgybe érünk, egy nyírfa erdős ligetes területre, amely szigorúan védett. Ez az erdő a jégkorszakból maradt hátra, és a hűvös mikroklíma és a bő csapadék hatására maradt életben. Az erdőben a völgy közepén egy tavacska áll, kétfelől pedig két erdei házat is találunk. Ezek nem kulcsosházak, csak nappali használatra bérelhetők az erdészettől, viszont a ház melletti tűzrakóhely bármikor használható, és a Szent István-forrás vize is iható. A völgyből egyenesen megyünk tovább, és enyhe emelkedőn a Bagoly-bérc nyergébe. Innen még 100 méter, és egy elágazáshoz érünk, ahol ismét egy kék háromszög jelzés kezdődik jobbra. Ez vezet a Nagy Péter-mennykő nevezető szikla kilátóba. Lenyűgöző látvány tárul elénk innen a Zempléni-hegység vonulataira, a Milic-csoport lankáira, a Füzéri vár impozáns épületére, sőt, ha az időjárás is kegyes, akár a Tátráig is ellátni. A szemünk elé tárul a Kemence-patak völgyének zöld szalagja és a tájat borító erdők végtelennek tűnő kiterjedése. A néphiedelem szerint a szikla a nevét egy Péter nevű pásztorról kapta, aki gyakran legeltette itt a nyáját. A "mennykő" elnevezés pedig a szikla tetejét gyakran érő villámcsapásokra utalhat. Inkább csak szép időben látogassuk meg!
Térjünk vissza a kék jelzésre. Újabb 900 méter után bal kéz felé feltűnik egy hatalmas kőkupac, amely a Pengő-kő nevet viseli. Kissé megkerülve újabb háromszög jelzésen ennek is felmászhatunk a tetejére. Kilátás ugyan nem lesz, mert a sziklát körbeveszik az erdő fái, de vadregényes érzés a csúcs kő mellett állni. Ezeken az andezit sziklákon is jól megfigyelhető a repedések mentén végbemenő eróziós folyamat, a krioplanáció, amely nyomán vízszintes csíkozás keletkezik.
Egész napos szikla nézéssel úgy gondolom, hogy átmenetileg megszüntettük a deficitünket, nincs más hátra, mint visszatérni a kiinduló ponthoz. Ehhez viszont még meg kell tennünk hét és fél kilométert két nagyon kellemes hangulatú, egymást követő völgyben. Továbbra is a kék jelzést követjük a Kavicsbánya rétig, ahol a kék kereszt jelzésre térünk, és ahogy eddig is, egy széles erdészeti úton haladunk lefelé a Cserenkő-patak mentén. 4 kilométeren keresztül folytatjuk ezt a tevékenységet, míg el nem érjük a következő elágazást, ahol a sárga jelzésre fordulunk jobbra lefelé. Az utolsó három és fél kilométert a Rostalló völgyében tesszük meg, közben érintünk még egy kis zöld erdészházat, és a Dérföldi-forrást, amely szépen ki van építve, és egy turista pihenő is rendelkezésünkre áll. A RÖNK mellett érkezünk vissza a völgybe.
