- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Királyi helyszínről, Királyházáról járhatjuk be a kaldera, vagyis az egykori börzsönyi vulkán kráter 2 látványos mellékgerincét, és persze megmászhatjuk a Börzsöny legmagasabb pontját, a Csóványost is, ha már a közelében barangolunk. A túra viszonylag rövid szakaszán kell sok szintet megmászni, ezért jelölöm nehéz túrának. Egyébként a meredekségen kívül nincs más nehezítő tényező, nincsenek kitett sziklás szakaszok. Havas, csúszós időben sáros, nehezebben leküzdhető szakaszokra számítani kell, elengedhetetlen a jó tapadással rendelkező túrabakancs.
Királyháza egy néhány házból álló épületegyüttes, amely Kemencéhez tartozik, de több mint 7 kilométerre fekszik a falutól a völgyben. Nevét Mátyás királyról kapta, akinek kedvenc vadászterülete volt a környék. Ezt a mondát már több helyen felfedeztük, ilyen helyszín a Királykút a Gerecsében Héreg fölött, illetve a Bükkben Lillafüred fölött is találunk egy Király-kutat, amely ide eredeztethető vissza.
Az épületek teljes egészében üdülő-, vendég-, turista- és vadászházak, ezekben lehetőségünk van szállást is foglalni. A völgyben egy erdészeti út halad Kemence és Diósjenő között, amely kerékpárútként van jelezve, de a forgalom elől elzárt engedély köteles erdészeti út. Ide csak akkor hajthatunk be, ha előzetesen foglaltunk szállást, vagy behajtási engedélyt kértünk az erdészettől. A túra első feltétele, hogy ideérkeztünk valahonnan – vagy úgy, hogy előző nap ide túráztunk és megszálltunk itt, vagy valamilyen engedély birtokában bejutottunk járművel.
A túrára a piros jelzésen indulunk el. Ez végig fog minket vezetni egészen a főgerincig. A Rózsás-patak völgyében haladunk, közben megnézzük a Tűzköves-forrást, amely a patak medrében egy elkülönülő kis medence egy sziklafal tövében.
Ha vizet szeretnénk venni belőle, akkor át kell lépdelni a patakon a köveken. Mellette néhány turista pad is található. Kicsit feljebb egy szakaszon az erdei út kétszer is keresztezi a patakot, ezeken a gázlókon akkor lehet átmenni, ha nem túl nagy a vízállás, vagy ha nincs annyira befagyva, hogy a kövek ne látszanak, ahová léphetünk. A jelzés a hegyoldalban kikerüli ezt a szakaszt, majd visszatér a patak mellé.
A Rakottyás-patak mellékvölgyének torkolatánál elindulunk felfelé a hegy ormára. Itt nagyjából 100 méteren keresztül alaposan megdolgozunk a feljutásért, erős emelkedőn érkezünk fel egy sziklaoromra. A meredek rész tetején egy fából készült emlékművet találunk, amely Dr. Tóth Péternek állít emléket, aki baleset következtében vesztette itt életét.
Az ösvény innen kevésbé meredeken, de továbbra is felfelé halad, míg el nem éri a Nagymána csúcsát. Ismét egy rövid, de kemény kaptatóval érjük el a gerincet. A táj pedig kitárul. A hosszúkás kopár gerincről végignézhetjük a Rózsás-patak völgyét és a környező hegyeket, lelátunk egészen a Honti síkig.
Ennek a hosszú mellékgerincnek a következő szakasza lépcsőzetesen emelkedik tovább, és kisebb párkányokon haladunk felfelé, ezért kaphatta ez a rész a Sasfészek-bérc nevet.
Erdős-ligetes részek váltják egymást, míg fel nem érkezünk a piros és a zöld jelzések elágazásába. Itt eldönthetjük, hogy a Csóványos kihagyásával rögtön a a Magosfa felé vesszük az irányt, vagy megejtjük a csúcstámadást egy összesen oda-vissza 2 km-es nem túl meredek kitérővel a Csóványosra. A kilátás miatt mindenképpen megéri a hosszabbat választani, út közben meglátogathatjuk a Rózsa-forrást is a piros kör jelzésű kitérőn.
A Csóványosról visszatérve a zöld jelzésen folytatjuk a túrát és teljesen szintben kisétálunk a Magosfa csúcspontjához. A tetőn felfedezhetjük a sáncvár falainak maradványait, amely 300 méter hosszú, és 150 méter széles lehetett.
Kőkupacok is állnak itt különböző magasság jelző oszlopok talapzataként. A laposan íves hegytetőről fokozatosan ereszkedünk a turista jelzésen a mellékgerincre, ahol továbbra is követik utunkat elszórtan kőkupacok. A zöld kereszt jelzésen fordulunk a visszaútnak tekinthető Mogyorós-bércre.
Ezen a hegyháton is több helyen fedezhetünk fel szép kilátópontokat, ahonnan Kemence irányába gyönyörködhetünk a tájban. A Mogyorós-bérc orráról lekanyarodva fiatalos erdőkben kezdjük el a tetemes szint elvesztését, meredeken megyünk lefelé a Bacsina-patak völgyébe. Amikor leértünk, azt hihetnénk, hogy már a nehezén túl vagyunk, de itt még jön egy utolsó megpróbáltatás. A jelzés nekiered a szemközti hegyoldalnak és egy utolsó meredek emelkedőn felkapaszkodik a Királyháza fele előttünk magasodó hegyhátra. A tetőről már szinte síkban érkezünk vissza Királyházára. Ha nem szeretnéd megmászni ezt az utolsó emelkedőt, akkor a zöld forrás jelzésen menj tovább a Kenyeres-forrásig, és a Kemence-völgyi bringaúton, vagyis az erdészeti úton térj vissza Királyházára. Ez nagyjából másfél kilométer kitérőt jelent.
