- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A Ponorics-rét, vagy a helyi nyelvek szerint Ponor-zsákutcája, egy igazán lélegzetelállító hely a Sebes-hegységben (Kudzsiri-havasok), amely a Déli kárpátok vonulatán helyezkedik el a Páring-hegység részeként. Ez a terület a Csoklovina nemzeti park részét képezi. A zsákutca kifejezés magyarázatért kiállt: A Ponor-patak ezen a réten egy óriási víznyelőben tűnik el a föld alatt, amely egy szinte folyó méretű pataknál elég megdöbbentő látvány. Persze van rá magyarázat, hiszen az egész hegység egy mészkő tömb, így millió karsztos látnivaló tarkítja.
A környék leginkább lovaskocsival, vagy traktorral megközelíthető, aszfaltozott utak nincsenek, viszont az egész hegység tele van kisebb-nagyobb tanyákkal és magányosan álló paraszt házakkal, esztenákkal vagyis állattartáshoz, juhászathoz kapcsolódó építményekkel. Legfeljebb kövekkel kirakott szekérutakat találsz, a gyaloglás sokkal jobb választás a vidék bejárására. Ebből kifolyólag egy a természettel szorosan összekapcsolódó klasszikus értelemben vett tanyavilágot fedezhetsz fel, aminek semmivel sem összehasonlítható hangulata van.
A leírásban most egy olyan útvonalat járunk be, ahol a legközelebb el lehet jutni aszfalton, de a hegység szívébe jó néhány túraösvény vezet. Az egyik legjelentősebbet is érinteni fogjuk egy szakaszon, ez pedig a Via Transilvanica, amely egy 1400 km hosszú, gyaloglásra, kerékpározásra és lovaglásra is alkalmas túraútvonal. Érdekessége, hogy minden kilométert egy-egy faragott andezit oszlop jelez, így ez az út feltételezhetően a világ leghosszabb művészeti galériája az üzemeltető szerint.
De térjünk vissza a megközelítésre! A Sztrigy folyó völgyében vezető DN66-os úton haladunk Ponor településig, majd a falun keresztül a hegy felé vesszük az irányt. Egy darabon még egyenesen halad az út, aztán egy sokkal kisebb, falunak már nem nevezhető településen, Ohábaponornál egy szerpentines hegyi úton folytatjuk az emelkedést. Egy éles kanyarban elfogy az aszfalt, és az út igen meredeken felfelé indul. Na itt kell parkolóhelyet keresni. Az út szélén van erre lehetőség az elágazás mentén. A kanyarban egy piros jelzés felfelé megy, és a hegyoldalban szintben egy piros négyzet jelzés vezet. Ez lesz a barátunk, és itt fel is fedezhetjük a Transilvanica egyik útjelző oszlopát.
Egy rövid szakaszon a szintben menő úton haladunk, de aztán figyelni kell, mert egy óvatlan pillanatban egy ösvény indul fel a hegyoldalon, ahol a piros négyzet elhagyja a zarándok utat. Nekiindulunk az emelkedőnek, amely ugyan meredek, de nem nevezhető magashegyi emelkedőnek, szép lombos erdőben kaptatunk felfelé, mintha a Börzsönyben vagy a Mátrában túráznánk. A következő 2 kilométeren folyamatosan felfelé fogunk haladni, miközben 700 méteres magasságból 1000 méterre mászunk fel. Itt elérünk egy magslatot, ahol keresztben érkezik egy széles földút. Keresztezzük az utat, és ereszkedni kezdünk, majd egy tágas rétre érkezünk és becsatlakozunk az E8, vagyis az Európai 8-as túraútvonalba.
Ereszkedünk lefelé a domboldalon, és egyszer csak kitárul a táj és ott állunk egy minden oldalról zárt völgy felett szelíd hegycsúcsok ölelésében, alant kanyarog a patak, és te nem hiszed el, hogy ilyen létezik. A fűvel borított hegyoldalakon utakvezetnek lefelé, elszórtan szalmatetős házikók és szénaboglyák pöttyözik a látképet. Balra lefelé látható egy sziklafal, ahol a víznyelő található, amiben eltűnik a patak vize. Rohanhatnékod támad! Ha kedved tartja, ne fogd vissza magad. A völgy számtalan jó helyet kínál a pihenésre, bárhol lehet üldögélni és a szendvicseket majszolva a tájban gyönyörködni.
Attól függően, hogy mennyi idő után bírsz elszabadulni a látványtól, két visszaút között választhatsz. Az egyik lehetőség, hogy ugyanazon az úton vissza sétálsz, amelyiken érkeztél. Ez a rövidebb megoldás. A másik lehetőség, hogy a piros sávot választod, ami szintén abból az elágazásból indult, ahol a kocsi parkol, csak ez másfélszer hosszabb út lesz. Igaz, közben még meg tudod nézni a Fégyéri (ez is egy tanya) réteket.
