- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Ha Pécsről utazunk Orfű felé, át kell kelni a Mecsek gerincén és utunk a a 611 méter magas Tubes, és a 532 méter magas Rózsa-hegy között vezet a két hegy nyergében. Akár autóval, akár kerékpárral, akár tömeg közlekedve tesszük meg ezt az utat, fent a nyeregben azonnal feltűnik a Remete-rét óriási parkos, turista padokkal, esőházzal és útjelzőtáblákkal teli csomópontja, amely azonnal megállásra készteti az embert, ha éppen teheti. Bizony tényleg egy óriási csomópont, rengeteg turistajelzés fut itt össze, és így nagyon sok felé el lehet indulni. Már le is írtam, milyen sokféleképpen lehet ide eljutni, így erre már nem kell több szót fordítani, a lényeg a programokon van.
Többek között a dél-dunántúli kék jelzés bélyegzőpontja is – így a kéktúrásoknak sem ismeretlen – de ne felejtsük a dél-dunántúli piros vándorutat sem. Amit én most bejárásra ajánlok, az egy ezeknél kisebb rendű körséta lesz, egy olyan tanösvényekben gazdag túra, amit bátran lehet kedvünk szerint alakítani, változtatni, eltérni a leírt útvonaltól, mert tényleg sok ösvény közül választhatunk.
Túránk célja elsődlegesen a Sós-hegyi kilátó lesz, mert nagyon szép a környezete, viszonylag könnyű sétával elérhető, és nagyon szép a kilátás a torony tetejéről a fák felett, ugyanakkor nem annyira felkapott célpont. Viszont ha már meglátogatjuk ezt a kilátót, akkor muszáj lesz felsétálni a Tubesre is, mert tényleg közel van, és érdekes játék az egyikből megnézni a másikat, mert éppen rá lehet látni lentről fel is meg fentről le is.
Először is, keressük meg a zöld kereszt jelzést. Éppen egy éles kanyart vesz itt a réten, így nem mindegy melyik ágán indulunk el. A bal oldali a mecseki zöldbe csatlakozva a Nagy-Mély-völgy felé veszi az irányt, nekünk viszont a jobb oldali ága kell. Lankásan emelkedve indulunk felfelé, majd egy hirtelen éles jobb kanyarral vízszintesben sétálunk tovább a hegyoldalban. 100 méter után szép lassan megint emelkedni kezdünk, de közben nyugodtan nézelődhetünk, nem megerőltető. Talán éppen azért, hogy tényleg egy jól sétálható kényelmes ösvény legyen, és bárki használhassa, aki még nem gyakorlott túrázó. Néhány száz méter után a bérc ívét követve ismét élesen visszafordulunk, és tovább emelkedünk. Ekkor elérünk egy elágazást, ahol új jelzést találunk. A zöld háromszög jobbra egyenesen a hegy felé indul, ezen le kell térnünk a keresztről.
Tovább 140 méter kényelmes gyaloglással el is érjük a Sós-hegy tetőpontját, és a fából készült kilátó tornyot. Az eredeti kilátót 1988-ban építették Buzás Endre földmérő tervei alapján, majd 2021-ben építették át a jelenlegi állapotra. Formája hasonlít egy római őrtoronyra, ez emléke annak az őrtoronynak, amelyet nem messze innen a Remete-rét építésekor elbontottak. A torony tetejéről szép a kilátás Pécs városára, és a mögötte húzódó Dráva-medencére. Észak felé az Orfűi tórendszer tavainak vize csillog a fák között, és ahogy korábban említettem, ha felfelé nézünk, megpillanthatjuk a Tubes tetején álló János-kilátó kőtornyát, és persze a piros-fehér csíkos adótornyot is.
Utunkat a zöld háromszögön folytatjuk tovább felfelé, és pár perc séta után megérkezünk a Lapis-nyeregbe. Ezen a helyen régen a Lapis vadászház állt, története szorosan összefonódik a Mecsek természetjáró és vadászati hagyományaival. A vadászház már az 1869-1887 között készült térképeken rajta volt, "J. H. Lapis" (Jägerhaus) néven. 1907-ben a Mecsek Egyesület újjáépítette, miután az eredeti épület leégett, majd 1908-ban verandát is hozzáépítettek, hogy a turisták számára pihenőhelyként szolgáljon. A vadászház a két világháború között illegális politikai találkozóhely is volt. 1956-ban egy orosz katonai támadás során súlyosan megsérült, és később romjait elbontották. Ma a helyén a Mecseki Erdészet által 1996-ban emelt honfoglalási emlékmű áll, amely a Mecsek különböző kőzeteiből készült. Igen érdekes építmény, az elején olvashatók a honfoglaló törzsek nevei: Nyék, Megyer, Kűrgyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi. Ha körbejárjuk, egy mini geológiai tanulmánnyal is gazdagabbak lehetünk, megismerhetjük a Mecsek 7 legfontosabb kőzetanyagát, A szürke mészkövet, a rózsakristályos mészkövet, a zöld kristályos mészkövet, a gránitot, a vörös homokkövet, az andezitet, és a kuriózum ritkaság számba menő fonolitot. Érdemes körbejárni minden sarkát.
Az emlékmű körbejárása után még egy kis emelkedő és már fent is vagyunk a Tubesen! Meg is pihenhetünk, mielőtt megmásszuk a tornyot, van itt néhány pad és asztal, valamint a torony tövében a falban kialakított mélyedésekben is találunk kényelmes kőpadokat. Aztán irány a lépcső! Az első teraszig kültéri lépcsőn mászunk fel, aztán egy ajtón belépve egy belső csigalépcsőn érkezünk a felső szintre, ahonnan minden irányban kápráztató kilátás fogad. Nem hiába ez a Mecsek második legmagasabb hegye. Nézelődés közben ne felejts el nyugat felé letekinteni az erdőkre, és megkeresni a Sós-hegyi kilátó fák közül kikandikáló tornyát.
Ha begyűjtöttük az összes kilátás élményét, akkor el is indulhatunk lefelé, mégpedig az adótorony mellett ereszkedni kezdő piros plusz jelzésen. Lankásan szerpentinezik lefelé, míg el nem éri a Rotary körsétány nyomvonalát, de mi még mindig haladunk tovább lefelé míg el nem érjük a piros háromszög leágazását. Még itt is lefelé megyünk tovább, végül becsatlakozunk a piros sáv jelzésbe, amely visszavezet a Remete-rétre. Csodálatos, nyugis, vízszintes sétány ez, ahol semmi más dolgunk nincs, mint élvezni az erdő csendjét. Az útvonal eltéveszthetetlen, mert ezen a szakaszon sehol nincs benne elágazás. Szinte sajnálni fogod, mikor véget ér.