- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A Zemplén vadregényes hegyei között áll, vagyis inkább csak állt hajdan egy méretes vár, amely Pusztavár nevet kapta. Ez a vár az 1300-as évek elején épült, és mindössze száz évig volt használatban, utána elpusztult, de romjai századokon át, egészen napjainkig fennmaradtak. Hát ezért hívják Pusztavárnak. Festői környezetben egy hegycsúcson várja hogy felfedezd, és ehhez egy kissé elöregedett, de teljesen jól követhető és járható tanösvény is segítségedre lesz. Hogy hol? Komlóskán! Ahol akad más látnivaló is. Például a telérek! Hogy mi az? Nézzük hát a részleteket.
Ha busszal jössz, a végállomáson kell leszállnod. Autóval meg valahol ugyanott parkolhatsz, de az élelmiszer bolt mellett lesz némi plusz hely. De hogyhogy bármerre? A fránya tanösvény a völgyből mindkét irányban felkapaszkodik a hegyek közé, neked csak azt kell eldöntened, melyik irányt választod először? A várhoz mész, vagy az andezit formációkhoz? Ha szabálykövető akarsz lenni, akkor a tanösvény tábláinak sorrendjét választod, és az andezit sziklákat keresed fel először. Igen profán módon két ház között egy foghíjban indul az ösvény és felszökik néhány métert egy vízszintesebb platóra. Ha megtaláltad a jelzést a fán neki is kezdhetsz a mászásnak meredeken felfelé. Sokat azért nem kell kapaszkodni, némi kanyargás után egy keskeny völgy feletti peremen kell átsétálni, aztán már szelídebben emelkedik.
Az első táblán, ami tulajdonképpen a második azt tudhatjuk meg, hogy a hegységet főleg andezitből álló kőzet alkotja, és hogy miért a lekerekített sziklaformák uralják a vidéket. Aztán jön egy igazi érdekesség! Felfedi magát a telér fogalma. Ha lekövetjük a tanösvény információs tábláit, egész részletes képet kaphatunk ezekről a képződményekről. Röviden az andezit repedéseiben, a vulkáni tevékenység nyomán benyomuló forró víz kioldotta a közetanyagokat, és ezekből a repedéseket kitöltve más összetételű kőzet anyagok keletkeztek. Itt a legjellemzőbb a hidrokalcit és a betonit. Hogy melyik mire jó, nem árulom el, keresd fel te is ezt a tanösvényt. Helyette induljunk tovább és törjünk a hegycsúcs felé.
Egy szép erdei emelkedőn érkezünk meg a Szkalka csúcsára. A hegy neve követ, sziklát jelent, nem is csoda, mert a csúcson egy igen monumentális sziklatorony várja, hogy felfedezd. A 10 millió éves gránit tömbbe 2,4 millió évvel ezelőtt a glaciális (jégkorszak) közeli korban az állandó fagy hatására a jég haránt irányú csíkokat fagyasztott, ezáltal egy nagyon látványos, úgynevezett krioplanációs formát hozott létre. Leírni nehéz! Nézd meg a saját szemeddel. Kis ügyességgel fel is lehet mászni a tetejére, de óvatosan.
Ha kicsodálkoztad magad a sziklákon, indulj el a tanösvény másik ágán lefelé. A jelzések kissé kopottak, és néhol fák is be vannak dőlve, de azért kis figyelemmel jól lehet követni az ösvényt. Némi ereszkedés után vízszintes szakaszon folytatjuk, amely elvezet egy egykori bánya tárna bejáratához, vagyis annak beomlott, elzárt helyéhez. Itt látható a táblán, hogy nem akármilyen mély tárnákból bányászták ki az ipari tevékenységhez nagyon hasznos betonitot. Nem, ezúttal sem árulom el, mire való, csak annyit mondok, hogy semmi köze a betonhoz. Újabb lefelé szakasz következik, amely után vissza érkezünk a faluba.
A fő utcán sétálva a posta és a gyógyszertár épülete mellett megtalálhatod a piros rom (L) jelzést, amelyen el kell indulni a vár irányába. A Solymos utcán 230 méter után elágazáshoz érsz, ahol a jelzés jobbra kanyarodik. A tanösvény pedig balra folytatódik az utcán, bár ennek itt nem sok jele van. A kígyós patak mentén halad a várhoz tartozó egykori kúthoz, és onnan fordul vissza vár felé, de ezen a részen, csak egy eldugott erdei kutat találsz, más érdekesség nincs, csak akkor érdemes megtenni ezt a kitérőt, ha kíváncsi vagy a kútra vagy egy szép erdei sétára. Egyébként nyugodtan haladj tovább a rom jelzésen, így megspórolsz 2 km utat és egy csomó sárban cuppogást, mert az ösvényt alaposan helyben hagyták az erdészeti munkagépek. A rom jelzés határozottan intenzív emelkedésbe kezd. Pár perc séta után elágazáshoz érkezünk. A tanösvény jelzései mindkét irányba mutatnak, érdemes a sorrendet követni és jobbra fordulni a Rákóczi-forrás felé. Hogy miért? Mert a várhoz vezető út ezen az oldalon meglehetősen meredek, és felfelé könnyebb mászni, mint lefelé. Jeges, csúszós időben legyen nálad csúszásgátló. Illetve ha szeretnéd a meredek, bár nagyon szép és vadregényes szakaszt kihagyni, akkor a másik irányban indulj el. Maximum ugyanott jössz majd le, mint ahol felmentél. Az emelkedő közben változatos formájú és méretű sziklákat ismerhetsz meg, és mászás közben azt veszed észre, hogy a sziklák egy idő után már várfal formájúak. Ekkor meg is érkezel a külső várfal alá. Az ösvényen megkerülheted, és már fent is vagy a várban.
A Pusztavár története a 14. század második feléig nyúlik vissza, amikor a Csirke család építtette. A következő évszázadban a Debrői család kezébe került, majd Giskra huszita serege foglalta el. Mátyás király hosszú és kemény harcok után szerezte vissza a várat, azonban a küzdelmek során az erődítmény súlyosan megrongálódott, és soha többé nem építették újjá. A helyi legenda szerint, hasonlóan a környék más váraihoz, a Pusztavárat is titkos földalatti alagút kötötte össze a sárospataki várral. Tekints le a gyönyörű kilátásra, és képzeld el a hajdan itt lakókat! Érdekes játék.
Bármelyik úton is térsz vissza a faluba, feltétlenül látogasd meg a Ruszin tájházat, ahol sok érdekességet tudhatsz meg a vidék építészetéről és néprajzáról.
