- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Az Alpok Adria Trail összesen 43 szakasza csodálatos tájakat köt össze, ezek közül a mai túránk, a 25. szakasz a környék turisztikai- és az outdoor sportok központjából, Bovecből indul. Lévén hátunk mögött volt már a 23., illetve a 24. szakasz összesen 50 kilométere, indulás előtt több útvonaltervet is készítettünk, melyek közül végül a hivatalos útvonalhoz képest kis módosítással összerakott útvonalon teljesítettük a távot. A cél Kobarid, mely település már mediterrán hangulatú, annak ellenére, hogy csak 22-24 kilométerre fekszik az alpesi jellegű Bovectől.
Ezen szakasz gyaloglása előtt legyünk tisztában azzal, hogy az előszezonban csak napi pár, a július 1. és augusztus 31. közötti főszezonban viszont több buszjáratunk is van, melyek Bovecből Kobarid irányába tartanak, viszont sok helyen nincs a buszmegállóra figyelmeztető tábla, így érdemes a térképről puskázni!
Erre a szakaszra a szlovének 7 óra menetidőt írnak, de ez maximum akkor igaz, ha nagyon nettóban számolunk és nagyon jó tempót tudunk tartani a megállások között... Azaz a valóság, a pihenésekkel, lábáztatásokkal, étkezéssel, fotózással és nézelődéssel eltöltött időkkel együtt 9-10 óra körül számolható. Ennek megfelelően ajánlott korán útnak indulni - Bovecben több pékség is található, melyek korán, reggel 7 órakor nyitnak! Vizet érdemes úgy vinni magunkkal, hogy csak egy-két helyen tudunk majd újratölteni a nap folyamán.
Kiadós burek-reggelit követően komótos tempóban hagyjuk el a várost, olykor olyan érzéssel, mintha az útvonal épp valaki kertjén vezetne át. Bár ezen a szakaszon nincs sok emelkedő, nem sokkal az indulás után meredek és saras kaptatón kell feljutnunk. Két napi gyaloglással a lábunkban már nem túl jó a morálnak egy ilyen rész, pedig visszagondolva, semmi túl extrém nem volt benne. A sarat magunk mögött hagyva már beton úton gyaloglunk, mely mentén tábla jelzi, hogy közel a Virje-vízesés, amit rövid kitérővel lehet megtekinteni. Fáradtság ide, fáradtság oda, leereszkedünk a mellékágon, és pár perccel később elénk tárul a meseország látványa. Hatalmas, ívelt és mohás kőtömbről zuhog le a víz, melynek függönye előtt cirka 20 méter átmérőjű valótlanul smaragdzöld tavacska - itt forgatták a Narnia Krónikái c. film egyes jeleneteit. Csak ámulunk percekig, mire feleszmélünk, és elkészítjük az első képet.
Kicsit hosszabbra sikerült megállónk után folytatjuk utunk, mely egy duzzasztott tó mellett halad el, hogy aztán erőteljes ereszkedésseel érkezzünk meg a főútra. A túl oldalán folytatva sétánkat a Soca eddig nem látott arcát mutatja: rendkívül szélesen elterülve, óriási területen fehér kövekkel beborított partokkal szegélyezve csendesen folyik itt, mely kedvez a vadvizi kajakosok számára - lépten nyomon beszálló helyekbe botlunk, ahol nagyipari létszámban tolonganak a várakozó turisták.
Nem sokkal később ismét visszakanyarodunk a főúthoz, ahonnan már látszik a távoli Boka-vízesés, mely Szlovénia legmagasabb vízesése, a maga 144 méteres magasságával. Impozáns látvány még messziről is. Itt egy híd lezárás miatt elterelésbe futunk: az AAT túrázó a főút szélén, a szalagkorlát mentén kénytelen haladni egészen Zaga településéig. Itt a kis kertek között egy lépcsőn ereszkedhetünk vissza a folyó szintjére. Innentől kényelmes útszakaszok következnek, melyek hol dózerutakon, hol földutakon haladnak.
Több helyen kényelmes lehetőség nyílik lábáztatásra is, melyet természetesen kihasználunk. Szerencsére a napot felhők kezdik kitakarni, így nem égetet úgy, mint előző napokon, de a kicsit komor fellegeket aggodalmasan figyelem.
Sprenica után ismét visszamegyünk a Soca bal partjára, és dózer úton kaptatunk felfele, és haladunk célunk fele. A rövid mászás után újra a folyó szintjére ereszkedünk, ahol elérjük a Kamp Tronovot. Mivel az Alpok Adria Trail ezen szakaszának vége Drežnicaban van, ami cirka 5 kilométerre van Kobaridtól, nekünk viszont ez utóbbi település jobb a hazautazás miatt, így itt magunk mögött hagyjuk az AAT útvonalát, és átnyergelünk a Julianna Trail/Soska Pot útvonalra. Ezen érkezünk meg a Kamp Koren kempingnél a Napólen hídhoz, ahol ismét összeszűkül a Soca. Bár a híd sajnos már nem az eredeti (még az első világháborúban felrobbantották), de így is impozáns a látvány.
Utunk végre a végéhez ér, hiszen a hídtól pár száz méterrel később megérkezünk Kobaridba. Ez a pici település engem mindig lenyűgöz a szűk utcácskáinak és házainak hangulatával, amit idén tovább fokozott a rengeteg rózsaszín zászlócska, szalag, festés... érkezésünk előtt pár héttel járt erre a GIRO mezőnye, és a helyiek igfencsak kitettek magukért. Mi pedig csillogó szemekkel sétáltunk végig az utcán... A szállás elfoglalását követően jöhet egy olaszos pizza a főtéren, majd a megérdemelt szundi.