- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Négy mesés látnivaló 1 nap alatt: Dobogókő - Prédikálószék - Vadálló-kövek - Rám-szakadék
Már régóta terveztünk egy olyan túrát, amelyben Dobogókő és környékének összes legizgalmasabb látványossága egy túrában szerepel.
A küldetés egyáltalán nem lehetetlen, legfeljebb egy kicsit nehezebb, ugyanis a 16,5 km hosszúsághoz 803 m szintemelkedés tartozik, valamint a Vadálló-kövektől való ereszkedés több időt és odafigyelést igényel, mivel a terep meglehetősen meredek, sodró köves és néhol csúszós is. A Rám-szakadék teljesítése a Vadálló-kövekhez képest már sokkal könnyebbnek fog tűnni.
Mindezek ellenére, vagy mindezzel együtt, igencsak megéri ha kitartunk, mivel csodálatos természeti szépségekben, panorámákban lehet részünk, tulajdonképpen ezen a túrán mindent láthatunk, amit Dobogókő legszűkebben vett környezete a túrázóknak kínálni tud.
1. Dobogókő központi parkolójából indulunk, elsőként kisétálunk a kilátóba, majd jobbra fordulva elindulunk a piros háromszög jelzésen. Egy ideig egyenesen haladunk, majd elhagyva a Zsindelyes büfét és a jurta sátrakat, a sípálya tetejével szemben, jobbra bekanyarodunk az erdőbe. Menet közben egyébként többször is nagyon jól látható helyeken találkozunk a Prédikálószék felé irányító táblákkal, egyfajta megerősítésként, hogy jó irányba haladunk. Tehát ahogy bekanyarodtunk itt jobbra az erdőbe, máris látjuk a táblát és hogy hány km van még hátra. Követjük a fákra felfestett piros háromszögeket, amíg egy köves-gyökeres meredek szakasz után kiérünk egy aszfaltútra.
Galériáért katt a képre!
2. Az aszfaltúton jobbra fordulunk, majd néhány méter után balra egy kavicsos útra, jobb kéz felől elhaladunk egy kulcsosház mellett, majd a házat elhagyva, balra egy keskeny ösvényen ismét bekanyarodunk az erdőbe. Továbbra is a piros háromszöget követjük. Az út itt még mindig lejt, hamarosan elérjük a Király-kutat, majd lassan egy kisebb szurdokvölgybe érünk. Falépcsők vezetnek le- és fel, itt egyenesen átkelve, majd egy jobb és bal kanyart követően kijutunk egy aszfaltútra. Ezen egyenesen átmegyünk, már szemben látszódik is tovább a keskeny ösvény. Itt egy jó kis kaptatós szakaszra számítsunk, amelynek a tetejére érve újból észreveszünk egy Prédikálószék felé mutató táblát az út bal oldalán.
3. Balra kanyarodunk tehát, kezdetben egy szélesebb erdészeti úton megyünk tovább, melyet jobb oldalról vadkerítés szegélyez. Pár 100 méter után újra elágazáshoz érünk, itt balra tartunk, ebben egy újabb tábla is megerősít. Az út itt lassan már egynyomosra vált, kissé emelkedik, végül nem sokkal később megérkezünk a Prédikálószék kilátóhoz. Érdemes itt megpihenni, enni egy kicsit és a Dunakanyar látványában gyönyörködni a kilátó legfelső szintjéről. Érdemes is energiát gyűjteni, a Vadálló-kövektől való ereszkedéshez minden koncentrációra szükségünk lesz.
4. A kilátó mögött, ugyanúgy a piros háromszögön haladunk tovább, közben táblák figyelmeztetnek az út nehézségére. Az ösvény eleinte még az erdőben halad, kellemesen lejt, majd kiér egy tisztásra, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílik. Az út innentől göröngyösen sziklássá és jóval meredekebbre vált, néhol az ereszkedéshez mindkét kezünkre szükség lesz a kapaszkodáshoz. Néhol a fatörzsek is segítenek a megtámaszkodásban, érdemes a lefelé mászásban feléjük orientálódni. Míg küzdünk az egyensúllyal és a meredéllyel, érdemes néha-néha a Vadálló-kövek magas sziklatornyai felé is pillantani, hiszen lenyűgözően szépek. Sorrendben a sziklatornyok nevei, mintha csak a 7 törpe nevét sorolnánk fel: Árpád trónja - Felkiáltójel - Függőkő - Bunkó - Szélestorony - Nagytuskó.
5. Nagyjából a Vadálló-kövek mentén, a gerincen végighaladva több alkalommal is le tudunk nézni a völgybe, sőt a Dunára is több alkalommal nyílik rálátásunk. Az út minden nehézsége ellenére az egyik legszebb szakasza ennek a túrának. Az utolsó kőtornyot is elhagyva lassan visszatérünk az erdőbe a fák közé, azonban nem lesz könnyebb a lefelé haladás, ugyanis a hegyoldal még mindig elég meredek, de legalább a fákban jobban meg tudunk kapaszkodni.
6. A völgy aljára érve örülünk, hogy végre újra sík a talaj, kicsit élvezzük a hűvös patak vizét és a Lukács-árok szépségét, amely mellett elhaladunk. Itt a völgyben egyszerre járunk a piros-zöld-sárga jelzéseken. Az elágazáshoz érve mi a zöld jelzésen, a Rám-szakadék felé megyünk tovább.
7. A Rám-szakadék elején jelenleg egy nem túl szép erdőirtás fogad, legalábbis addig, amíg dupla keréknyomon haladunk, sajnos rengeteg törmeléket látunk, amiket még nem takarítottak el és a környező hegyoldalak is elég kopárak. Ez kicsit lehangoló. Ám amikor végre beérünk a szurdokba, itt már a megszokott látvány fogad, minden érintetlen és nyugodt. Elkezdünk a létrákon, a keskeny kis patakmederben felfelé haladni, közben bőven akad alkalom a fölénk tornyosuló vulkáni eredetű sziklafalakban gyönyörködni.
8. Kiérve a szurdokból a zöld jelzést követjük tovább, az út ismét az erdőben kanyarog, újra megjelennek a fa lépcsők. A zöld jelzés kiér egy aszfaltútra itt egy kicsit balra tartunk, majd amint jobbra fel megpillantjuk a sárga jelzést, azon megyünk tovább. Itt ki is van írva egy táblára Dobogókő neve.
9. A sárga ösvény masszívan emelkedik felfelé, 1-2 kilátópontot is észreveszünk menet közben. Egy ponton az út elágazik, mi balra, immár a piros jelzést követjük tovább, amelyen szépen lassan beballagunk Dobogókőre, menet közben még érintve a Rezső-kilátót.
