- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Az Alacsony-Tátrának három csúcsa emelkedik kevéssel 2000 méter fölé (nyugatról keletre haladva ezek a Deres, a Chopok és a Gyömbér), így épp, hogy magashegységnek nevezhetjük, a nagyjából 80 km hosszú hegységet. Bár gerincén viszonylag könnyen járható ösvény vezet, mégsem veszélytelen a hegy.
Elhelyezkedése, formája és a Magas-Tátra közelsége a magashegyek szeszélyével vértezik fel. Ráadásul hosszú kilométereken nagy és sokszor ingatag köveken és sziklákon haladunk, néhol igencsak kitett szakaszokon, melyek további veszélyeket rejtenek. Az időjárásra való odafigyelés, a megfelelő ruházat és a lépteinkre való odafigyelés elengedhetetlen. Erőnlétünket pedig a rengeteg nyereg, völgy szabdalta útvonal teszi próbára.
A túra nem igényel speciális felszerelést, vagy hegymászói tudást. Ám a terepadottságok és a nagy hátizsák (no meg a könnyen téliesre forduló időjárás) miatt a magasszárú túrabakancs elengedhetetlen. Mint ahogy egy eső- és szélkabát is.
A gerinctúra során tájékozódni – mindaddig, míg van kellő látótávolság – könnyű. A piros sávjelzést kell követni, mely útvonal az E8 európai túraútvonal része. A jelzéseket, ahol vannak fák, ott az itthon is megszokott fatörzsre festett módon, magasabb régiókban pedig köveken illetve a főbb pontokban kihelyezett táblákon találjuk meg. A szeszélyes időjárása miatt viszont nem árt térképpel és térképolvasási tapasztalattal is rendelkezni, mivel ilyenkor könnyen „elveszhetünk” a kövek között. Papíralapú hajtogatható térképeket itthon is beszerezhetünk, de a legjobb egy digitális térkép használata. Én egy egyszerű, navigációra nem alkalmas, de GPS-alapú helyzet-meghatározásra és ösvények közötti tájékozódásra kiváló PhoneMaps-nevű applikációt használtam a mobilomon. Térerő szinte végig van, csak egy-egy nyeregben fordult elő, hogy nem volt Edge sem.
Bár a leírásban többször írom a helységek magyar nevét is, kint már nem fogunk találkozni ezekkel, és nem is érdemes senkinél próbálkozni magyarul, mert nem beszélik. Angolul viszont a fiatalabbak valamilyen szinten kommunikál.
A teljes gerinctúra Dóvaltól (Donovaly) Garamfőig (Telgárt) nagyjából 92 kilométer gyaloglást tesz ki, melyen Nyugatról Keletre haladva 4865 méter, másik irányból 4960 méter szintemelkedés vár ránk. Az átlagos meredekség picivel 10% alatt van mindkét irányban. Az Ördöglakodalma-hágó (Certovica) szinte pontosan két egyelő félre osztja a gerincet, melynek főként a nyugati részét járja sok turista – nem véletlen, hiszen ezen a szakaszon található a három darab kétezres csúcs, és infrastruktúrában is jobban kiépített (több turistaház és felvonó is itt található). Mi is most ezt a szakaszt céloztuk meg…
Donovaly könnyen megközelíthető Magyarországról akár autóval, akár busszal vagy ezeket kombinálva is.
Évszaktól függően úgy kell tervezni az indulást, hogy Donovaly központjától nagyjából majd 3 órányi séta vár ránk az első esti szállóhelyünkig.
A főúttól egy keskeny betonúton találjuk meg a piros turistajelzést, amit a következő napokban hűségesen követni fogunk. Komótosan kaptatunk felfele, lassan magunk mögött hagyva a házakat, melyek utolsójánál a betont dózer váltja a lábunk alatt. Eleinte komótosan, majd rövid szakaszon erőteljesebben emelkedik az út, egészen az 1225 méter magas Kecka csúcsáig.
FONTOS! Ezen a területen előfordulhatnak medvék – nem jellemző, de van rá esély – amire figyelmeztető táblákat találunk is az út mentén, ezért lehetőség szerint, főleg ha ránk sötétedik menetközben, beszélgessünk hangosabban, néha fütyüljünk, hogy minket vegyenek észre előbb, mint mi őket.
Ha idő szűkében vagyunk, vagy eső után, esetleg épp esik, a Kozí Chrbát 1330 méteres csúcsára ne mászunk fel! A csúcsról levezető szakasza veszélyesen csúszós lehet, másrészt időt nyerhetünk azzal, ha a csúcs előtti nyeregből a szinte végig szintben haladó sárga-jelzésen haladunk.
A hegy másik oldalán, egy nyeregben érünk vissza a piros-jelzésre. A szállóhelyünket, egy esőbeállót a nyeregből picit leereszkedve találjuk meg. Itt még tudunk tüzet rakni és van kihelyezett kuka - túránk utolsó pontja, ahol még letehetjük a szemetünket!
Mivel a második éjszakai szállásunkban, a Durkova-házban érkezési sorrendben telítődnek meg a matracok, ha nem akarunk kint aludni a ház mellett, korán kell indulnunk. Az esőbeállótól nagyjából 200 méterrel található forrásból feltölthetjük a kulacsainkat, majd útnak indulunk. Kezdésnek rögtön a napi teljes szint felét le kell küzdenünk, majd tengerszint feletti 1700 méterig kapaszkodunk.
FONTOS! Annyi vizet vigyünk magunkkal a nyeregből, amennyi egész napra elég lehet, mert a Durkova-házig nincs opció vízfelvételre a gerincen! A bivakszállásnál van több napnyi járásra előretekintve az utolsó lehetőségünk szemetünket elhelyezni megfelelően. Innentől Certovicaig minden magunkkal kell vinni!
A nagy mászás végén (amibe egy kisebb nyeregbe ereszkedés is benne van), a Velká Chochula 1725 méter magas csúcsán heveredhetünk le egy ebédre. Figyeljünk az időjárásra, mert bár nem vagyunk 2000 méter felett, a délutáni órákra könnyen felhőssé, ködössé válhat!
Ezt követően több, már a kezdetihez képest kisebb mászás vár még ránk, mire elérjük a nap derekán a Durkova-házhoz vezető zöld-jelzést. Ezen nagyjából 100 méternyi szintet kell déli oldalon ereszkednünk.
A házban, ha kint hideg van, kandallóban ropogó tűz és vendégszerető házigazdák fogadnak. A tetőtérben szivacsokon lehet aludni, amíg jut hely.
FONTOS! A mai napon is annyi ivóvizet kell induláskor magunkkal vinni, amennyire egész nap szükségünk lesz! Az első vízvételi opció a Chopok menedékház, ahol pénzért tudunk vásárolni magunknak palackos vizet. A Deres csúcsa előtt kezdődik az „épített” út, mely egészen a Gyömbér-házig tart. Ezen részen a lefagyások miatt fokozottan kell figyelnünk. Ráadásul itt több szakasz nagyon közel halad az északi, szinte függőelegesen meredek fal széléhez!
Mai napra bár távban több, szintben kevesebb vár ránk. Sietnünk igazából nem kell, mert a Gyömbér-házban előre foglaltunk ágyat.
A gerincre visszakapaszkodva sűrűn előfordul keresztszél, ami nehezítheti a haladásunkat. Ha az időjárás kegyes, akkor lélegzetelállító panoráma nyílik mind az északi, mind a déli oldalra. Álljunk meg időnként, és élvezzük a látványt!
Közel 6 óra alatt érjük el a Chopok csúcsa alatt megbújó, az elmúlt évben felújított és kibővített – szerintem sajnos hangulatából emiatt sokat vesztett – Chopok menedékházat (Kamenná Chata). Az étel és pia kínálat magashegyi árakon vannak, de érdemes picit megpihenni itt.
A Gyömbér-házig 2 órányi gyaloglás vár még ránk, mely ház „négy csillagos szálloda” az előző alvó helyeinkhez képest. A szobánk 8 férőhelyes, ahol van folyóvíz is, sőt a házban van wc, és még forró vizes tusoló is akad! Persze ennek meg van az ára, amit vastag tollal írnak a számlára.
Hajnalban érdemes korán kelni, és végig nézni a napfelkeltét a ház feletti pici csúcsról. Mivel az utolsó napra 3 órányi séta maradt, így ráérünk kényelmesen megreggelizni. Ha az időjárás engedi, visszatekinthetünk a kétezres csúcsokra, melyek mellett elgyalogoltunk előző napon - Gyömbér, Chopok, Deres...
Két nagyobb (50-60 méteres szint) mászás vár ránk, de összességében lefele haladunk. A havasi gyepek világát magunk mögött hagyva lassan beérünk a törpefenyvesek majd a fenyvesek közé.
A fák között már látni a parkolót és a műutat, nem sokkal később pedig leérünk az aszfaltcsíkhoz. Itt van étterem, illetve azokkal szemben, az útszélén tudunk felszállni a Brezno fele tartó buszokra, ahonnan pedig visszajuthatunk Besztercebányára.
