- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A Burok-völgy a Kelet-Bakony – és kijelenthetjük, hogy az egész Bakony – legtitokzatosabb szurdokvölgye. Nem csak a keletkezését tekintve, hanem sajátos mikroklímáját figyelembe véve is igazi dzsungel. A szurdok hossza 12 km, de ha elejétől a végéig be akarjuk járni, és utána vissza is akarunk térni a kiindulópontra, akkor bizony a legrövidebb kör is 28 km.
A környéken több település található, de akárhonnan közelítjük meg a szurdokot, sehonnan sem lesz rövidebb, ha körtúrát szeretnénk, és feltétlenül végig akarjuk járni teljes hosszában. Szakaszokra persze szétbontható. A legoptimálisabb kiindulópont Várpalota, mivel autóval és vonattal is megközelíthető. Az autós verzió kiindulópontja a Thury-vár, ahol számos parkolóhely van, illetve maga a vár is impozáns. A vasútállomás innen plusz 1 km séta.
A túrán nincsenek nagy szintek, az emelkedők a túra elején vannak, míg elérjük a völgy bejáratát. A völgyben viszont, ahogy a bevezetőben említettem, dzsungel hangulat uralkodik, számtalan kidőlt fán kell átmászni, és az aljnövényzet is magas, sok helyen csalános, ezek adják az útvonal nehézségét. Feltétlenül zárt, hosszú ruhában induljunk neki, és a magas szárú túrabakancs is ajánlott. Víz és élelem szerzési lehetőség nincs útközben, ezért készüljünk fel alaposan.
A vár mellett induló kék kereszt jelzésen indulunk észak felé. A városból kiérve egy völgybe érkezünk, ahol egyenesen haladva 4 km-t teszünk meg szép erdei környezetben, folyamatosan felfelé. Az egyenes végén keresztúthoz érkezünk, ahol bal kéz felől megérkezik a piros kereszt jelzés. Itt jobbra fordulunk és még 500 métert megtéve elérjük a Várpalotát Téssel összekötő országutat. Ez a túra legmagasabb pontja. Innen a Királyszállás felé induló mellékúton folytatjuk a sétát, de nem megyünk el a házakig, hanem előtte jobbra fordulunk és bevesszük magunkat a völgybe. Ez már a Burok-völgy eleje, de itt még nem szűkül össze, a szurdokig még van 2 km. A növényzet viszont már felveszi a völgy arculatát. Nem sokára elérünk egy pihenőpadot, ahol leülhetünk egy kicsit, és a pad melletti tábláról sok infót elolvashatunk a szurdokról.
A szurdok formája patkó alakú, és akárhogy is keressük, semmilyen vízfolyás, vagy patak nem található benne. Így a víz nem vájhatta ki. Ugyanakkor a patkó alakzat miatt a repedés is kizárható. Nagyon sokáig számtalan teória és elképzelés keveredett a keletkezését illetően, míg végül az igazolódott be, hogy a tektonikus mozgások következtében két egymás mellett lévő kőzetlemez magassága változott meg. Az északi terület megemelkedett a déli pedig lejjebb süllyedt és a két lemez peremén egy vetődéssel alakult ki a méretes árok.
A padoktól nem sokára megemelkednek a völgy falai és kialakul a szurdok. Ha májusban járunk erre, akkor az egyik legszebb időszak, a Medvehagyma és a Holdviola szőnyeg szerű virágzása lesz a jutalmunk, de az év többi napján is káprázatosan szép. A szurdok egy rezervátum, ahol az erdészet semmit nem változtat meg az ökoszisztéma védelme érdekében, ezért a kidőlt fákon át kell mászkálni és néhol meg is kell kerülni őket, ettől is olyan vadregényes az egész. A völgy negyedénél egy kanyarban észak felől befut a Közép-Dunántúli piros jelzés, és a kereszt megszűnik, innen a piroson folytatjuk a túrát.
Aki itt elindul, az már vissza nem fordulhat, kezdődik a fő szakasz, ahonnan a szurdok végéig sehol nem lehet oldal irányban kijutni. A korábban említett mikroklímának köszönhetően teljesen körbeölel az érintetlen természet, és a dzsungel szerű növényzet, amiből csak a vékony ösvény jelent kiutat, amely ide-oda kanyarog a burjánzó sűrűben. 5 km megtétele után a völgy dél felé kanyarodik és itt némileg megváltozik a táj arculata. Egy mellékvölgyből az esővíz rengeteg hordalékot hoz le, és itt kifejezetten köves a talaj. Ha ezt a pontot elérjük, már csak másfél km van hátra a végéig, ahol kiérkezünk a Bakonykúti feletti földekre. Itt találkozunk az országos kék jelzéssel is.
Bakonykúti határában tehetünk egy néhány száz méteres kitérőt a faluba, ha nagyon elfogyott a vizünk, aztán visszatérünk a szélére és elhagyva a sáv jelzést a kék kereszten megyünk tovább. Utunkat a Hideg-völgyi-patak mentén folytatjuk a Baglyas-hegy alatt, felnézve méretes mészköves hegyoldalakat láthatunk. Mielőtt lekeverednénk Inotára, a Baglyas-hegyről érkező piros jelzésre váltunk és kopár dombokon át gyalogolunk vissza Várpalotára. A dombtetőkről szép a kilátás, leszámítva az Inotai erőmű nagy kéményeit. A házak közé érve térjünk le a jelzésről, és az utcákon haladjunk egyenesen tovább, ez a legrövidebb út vissza a várhoz. Aki vonattal jött, célozza egyenesen a vasútállomást.
