Hótalpas túra a Piule-csúcsra

Nyáry Tamás

A Hótalpas túra a Piule-csúcsra hossza 10.8 Km. Az útvonal szintemelkedése 1044 m, szintideje 7 Óra, nehézsége Nehéz. Az útvonal Románia területén található.

Hirdetés

Ennek a túrának a célpontja a 2081 méter magas Piule-csúcs, amely a Kis-Retyezát, más néven Jorgován-Piule csoport legmagasabb pontja. A Kis-Retyezát csúcsai nem közelítik meg az innen északra található Retyezát hegység magasságát, de 150 millió éves mészkő szirtjei sokkal hegyesebb és vadabb arculatot kölcsönöznek neki, mint amilyen a Kárpátok legmagasabb csúcsaival büszkélkedő Retyezát hegységnek van. Égbetörő sziklák, szurdok szerű mély völgyek, megannyi töbör, dolina, és egy csomó barlang jellemzi ezt a környéket.

Szerencsére csak a szint sok

Hogyan érdemes megközelíteni a Kis-Retyezátot

A kezdőpontot a hegység déli oldalát határoló Nyugati-Zsil-völgyéből érdemes felkeresni. Ez az út tulajdonképp egy egyirányú zsákutca, bár jó hosszú, 11 km-en keresztül halad a völgyben a Hobicaurkányi kempinghez. Nem kell azonban a kempingig elmenni, a völgy vége előtt 3 km-re található egy útszéli parkolási lehetőség a Szkorota-völgy bejáratánál. Itt kell megállnunk, ez az a pont, ahol a sárga négyszög jelzés elindul észak felé a vadonba. A patakon - amely itt már szinte folyó - egy fa hídon lehet átjutni.

Hótalpas túra a Piule-csúcsra-1 — Szkorota-szurdok

Átkelés a szurdokon

Ahogy említettem, szerencsére csak a szint sok, a túra táv nem hosszú és az út nehézsége csak abban rejlik, hogy meredeken megyünk felfelé szinte végig, de a terep jól járható, már ha a hó nem akadályozza a haladást. Erről hamar meggyőződhetünk, már néhány lépés után süppedni kezdünk, pedig nem is tűnt olyan vastagnak a hóréteg. Hótalp felcsatol, és indulhat is a móka. A völgy egy darabon még csak egy tágasabb árok, de hirtelen szűkülni kezd, és egyik pillanatról a másikra egy szűk sziklahasadékban találjuk magunkat, ahol egyszerre meg tudjuk érinteni mindkét falat. Az ösvény hirtelen kanyarokkal kacskaringózik a káprázatosan látványos sziklafalak között. Néhány perc után a szurdok ismét szélesedni kezd, és lassan egy íves bal kanyar után teljesen eltűnik. Az ösvény emelkedni kezd a hegyoldalban.

Fel a hegyre

Úton a Szkorota házhoz

Az ösvény jellege teljesen megváltozik, sűrű fenyvesek között haladunk felfelé. Egyenesen haladva roppant meredek lenne, szerencsére az út optimálisan kanyarog a hegyoldalban, és jól kiegyenlíti a hirtelen felszökéseket, kényelmes tempóban jól lehet haladni. Az erdő sűrűje időnként kis ablakokon át enged némi kilátást a a felettünk tornyosuló sziklás csúcsra, de a kép még nem teljes. Körülbelül fél óra emelkedő után hatalmas hegyi legelőre érünk, ahonnan kitárul a táj és közel kétezres sziklás csúcsok magasodnak a fejünk fölé. Lenyűgöző a látvány. A réteken folytatjuk a sétát, lassan feltűnik előttünk egy faház. Még néhány 100 méter és és megérkezünk a Szkorota házhoz.

Hótalpas túra a Piule-csúcsra-5 — A Szkorota ház

Pihenni érdemes!

A Szkorota ház egy olyan menedékház, amely télen a turistákat szolgálja (Az ajtaja nyitva van, bárki bemehet), nyáron pedig az itt legeltető juhászok szállása. Apró teraszán nagyon jól lehet a faragott padokon pihenni, és érdemes is, mert eztán jön a túra veleje. Meg kell mászni a csúcsot, és ez meredek lesz!

Hegymenet a kuloárban

A háztól néhány lépést lefelé megyünk, majd méretes sziklákon lépkedve átkelünk egy patak felett. A térképen itt nem találtam vízre utaló jelet, így feltételezhetően az olvadó hó tölti meg az árkot. Elég sebes vizű, érdemes a lépteinkre odafigyelni, pláne ha hótalppal egyensúlyozunk. Átkelve a túloldalára felfelé tekintve megállapíthatjuk, hogy a ránk váró szakasz tényleg meredek és nyílegyenes. Viszont szinte lehetetlen eltéveszteni. Nyáron, amikor nincs hó, feltételezhető, hogy az ösvény némiképp kanyarog a kövek között, a téli kép viszont egy hosszú egyenes vonal a csúcs felé. Ahogy haladunk felfelé, hamarosan elkezdünk jó okokat keresni egy-egy pihentető megállóra, ezek pedig hamarosan segítségünkre sietnek: feltétlenül hátra kell pillantani időnként, mert a táj lassan kitárul és őrületes panoráma bontakozik ki körben fehér, hófödte csúcsokkal.

Fent a csúcson

Pár száz méterre a csúcs előtt, egy árok bejárathoz érkezünk, ahol jobbra fordulva egy néhány méteres lépcsőre kell felkapaszkodni. Nem könnyű, de lendületből megoldható. A tetejéről pedig már látszik a cél. Ott magaslik előttünk a Piule, még negyed óra erőteljes kaptatás, aztán először a gerincet, majd végül a sziklás csúcspontot is elérjük. Itt jön az igazi őrület, a havas csúcsok teljes körben elénk tárulnak, az élmény leírhatatlan. Északon a Retyezát, nyugat felé a Páring-hegység integet felénk.

Hótalpas túra a Piule-csúcsra-7 — Kilátás a tetőpontról

Ereszkedni sem könnyű

Lehetetlennek ígérkező feladat betelni a látvánnyal, de egy idő után kénytelenek leszünk levenni a szemünket a tájról, és elkezdeni az ereszkedést. Az útvonal ugyanaz, most lefelé kell a kuloárban trappolni, ami itt-ott nem is olyan könnyű. Új mozgásformát kell megszokni a hótalpakon lefelé, más izomcsoportok kezdenek dolgozni, és még azt is szokni kell, hogy a hótalp fogazata megtart, és nem csúszunk le a meredek hegyoldalon. Érdekes tapasztalás. Visszaérve a Szkorota házhoz ismét pihenésre van szükség. Aztán a legelőkön, és az erdőben már a megszokott lefelé gyaloglás mozgásforma köszön vissza. A hegy aljában a túra végén a szurdokban visszakanyarogni ismét meglepő hangulat, és az aszfaltra érkezés pedig felszabadító! Ezt is megcsináltuk!

Ha erre a túrára vállalkozol, vedd figyelembe, hogy magashegységi környezetről van szó, érdemes tapasztalt, helyismerettel rendelkező hegyi vezető segítségét kérni. Nyáron vedd figyelembe, hogy a túra háromnegyed része kitett kopár magasan lévő területeken vezet, viharos időben, villámlás idején veszélyes. Lehetőleg társasággal, csoportban túrázz, mert medvék is laknak itt jócskán.