- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Ezen a túrán meglátogatjuk a Visegrádi-hegység egyik szurdokvölgyét, amely tényleg az erdő mélye, távolságban elég messze esik az összes településtől, és a megközelítéséhez többet kell gyalogolni. Az útvonal viszont látványos és vadregényes, út közben változatos erdők, rétek és egy nagyon szép, már-már szakadék szerű völgyet is felfedezhetünk, amely a Kalicsa-patak völgye.
Kiindulópontnak a legideálisabb a Pilisszentlászlói hegytető, ahol egy autóparkoló található. A megnevezés azért furcsa, mert ugyan a falunál tényleg magasabban fekszik, de valójában a Svábvár és a Rózsa-hegy közötti nyeregről beszélünk, igaz a Svábvár csúcsa elég közel van. Ez a hely busszal is megközelíthető, a Szentendréről Pilisszentlászlóra érkező busz megáll itt.
A zöld kereszt jelzésen indulunk a Rózsa-hegy oldalában felfelé többé-kevésbé párhuzamosan az erdészeti úttal, amely Pap-rétre vezet. Cirka 1 km után a Szekrény-kő tömbjét megkerülve némi kacskaringózás után érkezünk a Szarvas-szérüre, amely egy óriási rét. Itt csatlakozunk be a piros sáv és az országos kék jelzésekbe egy darabon az erdészeti úton gyalogolva haladunk tovább, aztán egy rövidebb ösvényen a Szent-László-hegyet kerülve érkezünk meg a Pap-réti erdészházhoz. A réten sok pihenőpad, esővédő ház és tűzrakó-helyek is vannak, egy rövid pihenőt beiktathatunk. A túra végén ide vissza fogunk kanyarodni, így egy nagyobb táv megtétele után is élvezhetjük majd az idillt.
Pap-rétről még egy darabon a kéken megyünk tovább, aztán a Teknős-hát gerincén a Palócki-rét, a Zánkói-rét és a Vértes-mező érintésével sétálunk főleg tölgyesekkel övezett erdei utakon. A Vértes-mezőnél a zöld jelzésen balra fordulunk és ereszkedni kezdünk a völgybe, amely kezdetben még lankásabb arcát mutatja, majd kezd egyre lejtősebb lenni, de szerencsére az ösvény a hegyoldalt követi, így nincsenek nagy meredekségek. Jobbra tőlünk nagy magasságok tűnnek fel, az Öregbükk-tető és a Kenézakla-tető meredek hegyoldalai kápráztatnak el, több helyen nagy sziklák emelkednek.
Keresztezünk egy erdészeti utat, amely ugyan nem aszfaltos, de markánsan más jellegű mint az ösvényünk, amin lefelé haladunk, ezután pedig jön a szurdok. A jelzés egy rövid meredek szakaszon teljesen leereszkedik a völgy mélyére, ahol minden irányból sziklafalak között találjuk magunkat. A völgy alján víz is folydogál és ebből tudjuk meg, hogy elértük a három forrást, amely a Kalicsa-patakot táplálja. A felszínre törő víz nincs foglalva, így itt vizet nem tudunk pótolni. Mást viszont igen! Ha megállunk egy pillanatra akkor élvezhetjük a hely csendjét és a nyugalmat, ami körülveszi a völgyet, egyfajta meditatív állapotban szemlélhetjük a sziklákat és az erdőt, feltöltődhetünk a természet energiáival. Szurdok járható része nem hosszú, nagyjából 40-50 méter után a jelzés elindul felfelé a másik oldalán és kikapaszkodunk a völgy peremére. Egy kis széles perem szakaszon egy épület romos alapjait fedezhetjük fel. A két világháború között épült Édeslyuk-kunyhó maradványa őrzi emlékét egy turista menedékháznak, amiből mára szinte semmi nem maradt. Megjegyzem, nem véletlen, hogy ide építették, mások is érezték a hely csodás szellemét.
A kunyhó romot magunk mögött hagyva a völgy peremén gyalogolunk tovább. Átkelünk egy masszív kőből épült hídon a patak egyik mellékága felett, ahol felfelé nézve újabb nagyon szép szurdokos részt figyelhetünk meg. Az ösvény innentől szintben halad a hegyoldalba, amely már az Urak Asztala oldala. Fél óra sétával elérjük A József-forrást, ahol iható víz, pihenőpadok és egy erdészház is áll. Ez túránk forduló pontja, ebédszünetre kiváló helyszín.
A túrát laza de hosszabb emelkedővel folytatjuk az Urak Asztala oldalban, ahol egy kissé magasabbról gyönyörködhetünk a csúcsokban, amelyeknek a lábánál mentünk végig a völgyben. Kiérkezve a völgyből ismét a piros jelzésre érünk és innen már csak néhány lépés a Pap-rét, vagyis bezárjuk a túrakört. A visszaút ugyanazon az úton halad, amelyiken elkezdtük.
