- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Ha egy szép napos hétvégén sétálhatnékunk támad a Dunakanyarban, de el szeretnénk kerülni a nagyobb tömeget, akkor érdemes Verőcén leszállni a vonatról és ellátogatni a Borbély-hegyre. Kellemes körtúra kisebb szintkülönbségekkel, és az útvonalnak van városi és erdei szakasza is, mindkét kategóriában kellemes látványosságokkal.
A vonatról leszállva az állomáson, csak a hangulat kedvért érdemes lenézni a Duna partra és bámulni pár percig a lomhán hömpölygő folyót. Ettől biztos megjön az az igazi Dunakanyar hangulat. Aztán forduljunk vissza és sétáljunk felfelé az állomás melletti utcán. Szemben feltűnik a kálváriára felvezető lépcsősor, amely szorosan illeszkedik az utca képi világába, pont olyan, mintha az utca folytatása lenne. Ettől van egy kis mediterrán olaszos hangulata szerintem. A stációk a lépcsősor mentén helyezkednek el, a dombtetőn pedig méltóságteljesen emelkedik az 1719-ben épült barokk stílusú katolikus templom. A bejáratától nagyon szép a kilátás a Duna felé. A temlom mellett elsétálva az utcákon megyünk tovább, majd a Glimpi- és Lósi-patakok találkozásánál a piros jelzést követve hagyjuk el a települést.
Az ösvény a Nógrád felé közlekedő vasúti sínek mentén a Glimpi patakot követve folytatja útját, majd át is kell a sínpáron és megérkezünk Magyarkútra. Kellemes hangulatú falucska, mely hivatalosan Verőcéhez tartozik. Üdülő jellege rögtön szembe tűnik, sok vendégházat, vendéglátóhelyet, sőt egy táborozásra alkalmas turista központot is találunk itt. Ideális pihenőhely egy rövid túra nem túl tempós útvonalára. Számos turista jelzés találkozik itt, megtaláljuk az országos kéket is, amelyen Szendehely felé átlép a Cserhát területére, de kalandozhatunk Királyrét, vagy akár Nógrád felé is. Most viszont a Borbély-hegyre igyekszünk, kövessük hát a piros négyzet jelzést, amely a látványos Gonzaga kápolna, majd a gyermeküdülő mellett hagyja el a falut.
Egy darabon aszfalt úton haladunk felfelé, majd a jelzést követve hétvégi házak között kanyarodunk jobbra. A kis házak közötti utcákon kanyarodunk néhányat, majd az egyik utca végén egy fakorlátnál a szájunk tátva marad. Egy hatalmas leszakadás pereméről tekintünk le, alattunk a teljes Dunakanyar panorámája. A nyaralóövezetet Aranyoskútnak hívják, igaz a névadó forrás egy kicsit arrébb található. A leszakadás pedig egy felhagyott bánya, aminek a peremén sétálunk végig. Az ösvényen teljesen körbe lehet kerülni a méretes tájsebet, oldalsó részén kerítéssel van bekerítve.
Az ösvény az erdőbe kanyarodik, majd néhány méter után elágazás következik. A piros négyzet lefelé kanyarodik a hegyről, a piros háromszög pedig a gerincet követve vezet ki a hegy ormára. Innen a négyzeten fogunk leereszkedni a hegyről, miután kisétáltunk a csúcsra. Az ide vezető útban már egyáltalán nincs szintemelkedés, vízszintesen megyünk tovább. Először egy kissé rozoga esővédő kunyhót találunk turista paddal, majd tovább az ösvényen kiérkezünk a hegy kilátó pontjára. Egy betongyűrűt találunk itt, ahonnan megpillantjuk a Dunakanyart. Azért utaltam az elején a nem mindennapi panorámára, mert ebből a szögből tényleg nem szokványos a kilátás, ahogy a Visegrádi várhegy, és a szemközti Hegyes-tető farkasszemet néz egymással a Duna két partján. Emlékezetes látkép.
Egy jó pihenő után ismét felkeressük a piros négyzet jelzést, és elindulunk rajta lefelé. Csak néhány lépésnyit meredek, utána lankásan ereszkedünk vissza a Magyarkút-Verőce vasútállomásra, amely nem összetévesztendő a Verőce állomással, ahonnan elindultunk. Ez a vonal a Balassagyarmati vasút útiránya. Az állomás mellett lovas vitéz feszíti íját egy szobor formájában. Erről az állomásról még 800 métert kell megtennünk, és visszaérkezünk a kálvária aljába, majd a Verőce állomásra.
