- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Bodajktól Szárligetig.
Szerkesztők: Kálmán Teréz, Szilvási Péter
A 10-es Kéktúra szakaszt Bodajktól Szárligetig Teréz szívének büszkeségétől áthatva tettük meg, mert almásfüzitői lányként vértesi lánynak is vallja magát (legalább a közelségre hivatkozva, s így lesz ez majd a Gerecsében is). A Vértes hullámzó útjai hegyen-völgyön-árkon át visznek, melyek mindegyike egyértelműen és jól jelölt, kényelmesen járható.
Útvonal: Bodajk – Csókakő – Gánt – Mindszentpuszta – Kőhányás – Várgesztes – Szárliget
Táv: 52,1 km
Szint: kb. 1295 m emelkedés és 1200 m ereszkedés
Menetidő (bruttó): kényelmesen futva és sétálva 10 óra (másfél nap)
Pecsételések száma: 7
„Valahogy át kell jutni a Bakonyból a Vértesbe!” – ezzel nyugtattuk magunkat, amikor a tikkasztó nyári hőségben 6 kilométert gyalogoltunk a forgalmas aszfaltút mentén Bodajkról Csókakő vára felé. Feledhető bemelegítés volt ez a 10. számú szakaszra.
1. Csókakő várának lábához érkezve bekerült az első pecsét a füzetbe, majd a Vértes területén kihelyezett információs táblák elsőjéről megtudtuk, hogy a hagyomány szerint a XI. században vereséget szenvedő és visszavonuló német-római császár katonáinak elhagyott vértjeiről kapta a hegység a nevét. Így már nem meglepő, hogy az erdő itt több várat és várromot rejt: a Csókakői várat, az Oroszlán-kői (Csáki) várat, a Vitányvárat és a Gesztesi várat is „L” turista jel jelöli, melyek mindegyike megéri a pár perc kitérőt.
2. Csókakőről a Vár-völgyben indulunk tovább, majd gyalogolunk fel a Vértes fennsíkjára (400-450 méter magas), aztán jöhet a Kocsmáros-domb és a Vén-cser erdőrész nyiladékai, s végül a Géza pihenőtől egy völgy lejtőin ereszkedünk le Gántra. A 14,3 km-es út folyamatosan hullámzik velünk, remekül járhatóan, futhatóan, gyorsan telik így az idő.
3. Gánt után hosszú egyenes út vezet át a szántók és legelők között az erdőszélig minket. Fej lehajt, bogarak elöl fül becsuk, napszemüveg felvesz. Jobb-bal-jobb-bal, így haladunk. Mindszentpusztára aztán a Pap-völgyön át vezet a kék jel, melyet a kék négyzettel jelölt turistaház irányába el kell hagyjunk, hogy az újabb pecsétet is magunkénak tudhassuk. Kőhányáshoz a Vértesre jellemző kis kúpok közt kanyarog az utunk, fel a Som-hegyre majd le onnan, fel az Oroszlánkőre majd le onnan, s végül megérkezve az Eszterházy kápolnával szemközti pecsételő helyre.
4. Várgesztes innen már csak 4,7 km. Itt vesszük az utolsó nagy levegőt, eszünk egy fagyit a nyári nagy melegre való tekintettel, majd a horgásztó mellett elhaladva elkezdünk felfelé mászni. Nem csak a túra, már mi is a végét járjuk, így nem akkora boldogság, hogy a legtöbb pozitív szintemelkedést ez a szakasz rejti. Ugyanakkor beleállunk minden hegybe, vádliból toljuk felfelé, és a munka el is éri célját: kis kitérővel a sziklakopárosról csodálatos kilátás nyílik a várgesztesi völgykatlanra. A gerincről lefelé ismét elengedjük a lábainkat, szaladunk a Mátyás-kútig majd a Szarvas-kútig, vizet remélve, sajnos azonban lyukra futunk: „nem ivóvíz”, áll a táblán mindenhol.
5. Vitányvár előtt a Rockenbauer Pál-emlékfa mellett egy fénykép erejéig még megállunk, ahogy a Körtvélyesi temető sírjainál is, de a kiszáradás szélén állva a továbbiakban már rohamléptekkel haladunk a csodálatos Mária-szakadékban a célállomás felé, Szárligetre (kihagyva a temetőtőtől kis kitérővel elérhető 2015-ben átadott Körtvélyesi-kilátót a Kis-Kopasz hegyen, melyből a Tatai-medencét és a szemközt fekvő Gerecse magaslatait csodálhattuk volna meg. Ti töltsetek vizet a kulacsotokba, és ne hagyjátok ki!).
A vasútállomás kihalt épületén tesszük az utolsó pecsétet a füzetünkbe, és egymásra nézve egy percig nem aggódunk, hogy lesz helyünk a vonaton hazáig.
Ha tetszett a cikk, kövess minket facebookon Bárhogy is legyen: mozogj! és instagramon @ketszazhuszfelett.
