Országos Kéktúra 11 Szárliget - Dorog

Az Országos Kéktúra 11 Szárliget - Dorog hossza 67 Km. Az útvonal szintemelkedése 2145 m, szintideje 14 Óra, nehézsége Közepes. Az útvonal Magyarország területén található.

Hirdetés

Szárligettől Dorogig.

Szerkesztők: Kálmán Teréz, Szilvási Péter

A 11-es Kéktúra szakaszt Szárligettől Dorogig két nap alatt tettük meg, összesen 14 órát futva, túrázva. A Gerecse bár 2000 méter feletti szintet rejtett magában, útjai annyira visznek, hogy a legtöbb helyen nem tudtunk a lábainknak megálljt parancsolni... És ebben még a nagy hőség sem állított meg minket.

Útvonal: Szárliget – Somlyóvár – Koldusszállás – Bánya-hegyi erdészház – Gerecse-üdülő – Pusztamarót – Péliföldszentkereszt – Mogyorósbánya – Tokodi pincék – Tokod – Dorog

Táv: 67,4 km

Szint: kb. 2145 m emelkedés és 2245 m ereszkedés

Menetidő (bruttó): kényelmesen futva és sétálva 14 óra (másfél nap)

Pecsételések száma: 11

OKT 11. szakasz: Szárliget-Dorog

1. A hajnali harmat áztatta cipőnkkel róttuk a Gerecse hegyeit már reggel nyolc órakor. Szárligeten a vonatról leszállva szinte azonnal az erdőben találtuk magunkat, s egy bemelegítő masszív emelkedőt követően azonnal osonóra vettük a lépést. Bár az erdő nincsen agyon festve kék jellel, a szakaszon egyszer sem tévedtünk el. Persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mindezt azért állítjuk biztosan, mert egy igazi kék kalandor sosem téved el, csak útvonalat módosít (a Tokodi pincesor és Tokod között, de ne szaladjunk ennyire előre).

Szederbokrok útközben Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj! — Szederbokrok útközben

2. 12,2 km után Somolyóvárra érkezve a kissé szemetes házikó falán pecsételtünk, majd a hegytetőt meglesve (nem érdemes, nincs kilátás) már szaladtunk is Koldusszállás felé. Éreztük, hogy a következő pontok sem rejtenek majd vízvételi lehetőséget, így kicsit elhagyva a kéket betértünk Tornyópusztára. Sajnos a rozsdás valaha kék-kút nem működött, így Éva Vegyesboltjában vásároltunk vizet, s töltöttük újra a kulacsokat.

3. A koldusszállási erdészház mellett pecsételtünk újra, s csak remélni tudtuk, hogy a Bánya-hegyi erdészház aktív intézményként vár majd minket egy újabb hosszú, szintes és meleg 11,4 km-es szakasz után. Tévedtünk. A Bánya-hegy a Gerecse 50 teljesítmény túrázók rettegett hegye, és nekünk sem adta könnyen magát a sunyi emelkedővel, mely hozzá vezetett (a Gerecse50 ezen lefelé halad), de szedtük a lábunkat a széles, klasszul kialakított és okosan jelölt kék útján.

Gerecse üdülő Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj! — Gerecse üdülő

A nagy tölgy alatt nem csak peccsételtünk, de hűsöltünk is kicsit, majd nekivágtunk az utolsó két, rövid szakasznak, megkerülve a hegység legmagasabb, 600 méter feletti pontját. A Gerecse üdülőig vezető szedres mellett megebédeltünk (ha másért nem, ezért érdemes nyáron túrázni, mennyei ez az erdei eledel!), majd összesen 38,8 km után megérkeztünk Pusztamarótra. Az első hely, ahol szállás és vízvételi lehetőség volt, így az estét itt töltöttük. A Sólyomfészek Ifjúsági Tábor vacsorával és gyermektábori hangulatot idéző házaival várt minket, ahol este a focipályán elterülve a csillagokat is számolhattuk... volna, ha nem alszunk el villám gyorsan.

Péliföldszentkereszt Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj! — Péliföldszentkereszt

4. Ez azonban kellett ahhoz, hogy a másnapi etapba is vidáman vágjunk bele. A szakasz második felét jellemezte, hogy a pecsétek közt egy-egy hegyen kellett átvágjunk. Marót után a Kökényes-hegyet másztuk meg, majd ereszkedtünk le Péliföldszentkeresztre, az országosan ismert búcsújáró helyre (víz, kávézó, fagyi, használjátok ki!), ezután az Öreg-kő emelkedői következtek, majd a lejtő Mogyorósbányára vitt. A faluban kis kitérő az Alkotmány utcában szükséges a pecséthez, nem jelölik, így jó, ha résen vagytok! Az újabb kaptató a Kősziklához vezetett, a Tokodi pincesor után pedig a Hegyes-kő sziklás csúcsa volt a cél. S bármennyire is reménykedsz, hogy a Tokod fölé magasodó hegycsúcs nem az utad része, szeretnénk jelezni, hogy de! A legmagasabb csúcs a túra legvégére mindenképpen kellett (se! de azért nem rinyálunk!), ez pedig a Nagy-Gete. 3 km felfelé, az az igazán mászós fajta, de cserébe lefelé 6 km lankás, elnyújtott szakasz vár egészen Dorog városáig.

Nagy-Gete Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj! — Nagy-Gete

A pecsétnek már csak a vonaton volt ideje megszáradni, mert ahogy nyomtuk az állomáson, úgy ugrottunk is a budapesti vonatra, s egy órán belül már a Nyugati aluljáróban találtuk magunkat.

Talán nem kell mondani, hogy leérve az első mondata Petinek ez volt: „Azért az erdőben jobb volt!” És igen. A kontraszt óriási. Mert a Gerecse (is) csodás. Széles útjaival, karbantartott erdei ösvényeivel, napsütésével és szellőjével, minden nehézségének (korlátozott vízvételi lehetőség, nagy szintkülönbség) ellenére is olyan két napot adott nekünk, melyekkel a túrazsákunkban jó lesz továbblépni a Pilisbe, melynek vonulatait bizony már innen is láthattuk.

Ha tetszett a cikk, kövess minket facebookon Bárhogy is legyen: mozogj! és instagramon @ketszazhuszfelett.