- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Hogy milyen volt fél év után újra a kék jelet követni a kihalt tavaszi erdőben? Megnyugtató.
Amikor Szarvaskőn leszálltunk a buszról, egy hatalmas sóhaj tört fel belőlünk: jó volt újra táskával a hátunkon nekiindulni az ismeretlen ismerős tájaknak...
Bükk. Ez volt maga A látványosság. Nem kellett hozzá extra. Nem kellett hozzá semmi több. A magas fái, a beszűrődő napsugrak, a hosszú emelkedők, a mindent megérő kilátások, a rétek és a tavak, a lankás lejtők, a széles erdei utak és a sovány osonások... mindezek adták meg újra a kék élményt. Szabadságban voltunk. Nem siettünk sehova, nem kötött minket idő (na jó, a vonat hazafelé). Jelen voltunk. Kikapcsoltunk. S hazafelé már az új szakaszt terveztük...
Útvonal: Szarvaskő – Bélapátfalva – Bánkút – Mályinka – Uppony – Putnok
Pecsételések száma: 8
Utoljára 2019 novemberében túráztunk a kék jelzést követve. A fél év kihagyás hátterében állt egyrészt a nagy távolság, mely télen a rövid nappalok mellett megnehezítette a kirándulást, másrészt a tavaszi vírushelyzet szintén #maradjotthont kívánt meg tőlünk. Az első szabad hétvégén azonban már nem volt maradásunk, célba vettük a soron lévő szakaszt a Bükkben.
Szarvaskőre busszal érkeztünk meg. Az első jóleső „de jó, hogy itt vagyunk” sóhaj után már sűrűbben kellett kapkodjuk a levegőt, az út ugyanis nem viccelt, határozottan indult meg felfelé. Gyorsan a falu fölé emelkedtünk, majd haladtunk tovább a tavaszi zöld erdőben: Akasztó-hegy, Tardos-bérc, Köves-bérc, majd a Gilitka-patak völgyében elértük a Gilitka-kápolna kedves kis épületét. A tisztáson nem sokat időztünk, haladtunk tovább a Telekessy vendégház pecsételő helyig. A pecsétet egy fára, vagy inkább fába rejtve találtuk meg egy kisebb kitérőt megtéve.
Rövid szakasz vezet a következő állomásig, Bélapátfalváig. A város előtt csodálhatjuk meg a bélháromkúti ciszterci apátságot, mely országunk egyetlen épségben megmaradt középkori ciszterci apátsági temploma.
A falu vasúti megállóhelyén pecsételtünk, majd tovább haladva tátott szájjal gyönyörködtünk a felénk magasodó Bél-kő vonulataiban. A falut követően a Lak-völgyi-tónál picit elmerengtünk, majd ismét megkezdtük a felfelé kapaszkodást. Utunk során nem érdemes kihagyni (kis kitérővel a sárga jelzésen) a tiszta, jó minőségű mészkőből felépülő Bél-kő megtekintését. A teraszosan leművelt, megcsonkított hegyoldal jelenleg védelem alatt áll, de tanösvényen bejárható, felfedezhető.
A kitérőt követően tovább emelkedik az út, majd egy rövid gerinctúra következik a festői Pes-kőtől kezdve egészen a Cserepes-kőig. Itt található a következő pecsét, illetve hazánk egyetlen barlangszállása is! Bátor és vállalkozószellemű turisták, akár itt is tölthetik az éjszakát, mi azonban még egy kicsit tovább másztunk felfelé, a nap legmagasabb és legszebb kilátást nyújtó pontjára, a 950 méter magas Tar-kőre, majd a Nemzeti Park egy fokozottan védett területére, a csodás Zsidó-rétre, s végül Bánkúton hajtottuk álomra a fejünket.
Bármely irányból is vágsz neki ennek a szakasznak, biztos lehetsz benne, hogy félidőig csak felfelé fogsz mászni, a második szakaszban azonban ajándék lejtőkön visz majd az utad.
A bőséges reggelit követően, melyet a Fehér Sas Panzióban fogyasztottunk el, nem volt kérdés, hogy Putnokig meg sem állunk! A hegytetőről Mályinka irányába vezető úton a reggeli eső áztatta ösvényeken szinte suhantunk! A falu kocsmájában egy pecsétre megálltunk, majd a következő pontig aszfaltos úton haladtunk tovább. Ez az aszfalt azonban nem az az unalmas fajta! A Lázbérci-víztározó mellett elhaladó út amolyan csodaországi: a tó vize egyszerre zöld és kék, a felénk magasodó hegyek egyszerre félelmetesek és csodálatosak, a madárvilág pedig egyszerre int csendre és hív beszélgetésre: „hallod?” „látod?” „vajon mi lehet ez?”.
Upponyban egy eligazító táblán várt minket a pecsét, majd a faluból kiérve még egy utolsó emelkedőt azért mutatott nekünk a Bükk. A Három-kő-bérc kilátásáért azonban maximálisan megéri ez az utolsó 320 méter szintemelkedés is, mely után már csak gurulunk a putnoki vasútállomásig... ahonnan aztán a vonat gurul velünk tovább... hazáig.
Ha tetszett a cikk, kövess minket facebookon Bárhogy is legyen: mozogj! és instagramon @ketszazhuszfelett és
