- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Útvonal: Putnok – Kelemér – Gömörszőlős – Zádorfalva – Aggtelek – Jósvafő – Derenk – Szabó-pallag erdészház – Bódvaszilas
Táv: 63,3 km.
Szint: kb. 1700 m emelkedés és 1690 m ereszkedés
Menetidő (bruttó): 3 nap (19 óra 30 perc, túrázva)
Pecsételések száma: 9
Vonattal érkeztünk a putnoki vasútállomásra szombaton fél tíz tájban. Gyors mosdókör és pecsét az állomáson, majd irány a kék jelzés – keresztül a falun.
Putnokon átsétálni így nyitásként a kelet-magyarországi régióban fejbevágó élmény. A paloták és az ajtó nélküli házak együtt alkotják az utcaképet, szélesre nyílt társadalmi ollót mutatva. Megrendítő és elgondolkodtató mindez, talán szociológiai szempontból itt tanulunk legtöbbet a kék jelen.
Talán ez az elgondolkodás okozta, hogy az erdőbe beérve a kék jelet véletlen pirosra cseréltük, sorry not sorry, benéztük. Kisebb kitérővel aztán csak visszataláltunk, és így a keleméri Mohos-tavakat már szemügyre vettük, ebédidőre pedig meg is érkeztünk a keleméri pecsételő ponthoz. A Tompa Mihály emlékház (itt született pap-költő) lépcsőjén bontottuk a szendvicset, majd a desszert után 2 km aszfalt úton Gömörszőlősre értünk. Kis ékszerdoboz, csodás kis házikókkal, hagyományőrző, szabadon látogatható néprajzi múzeummal, függőágyas pihenőparkkal, kék kúttal.
Innen egy hatalmas réten visz át az út Zádorfalvára: igazából csak pár bozóttal kell megküzdeni, többségében csoda a kilátás a környező dombokra, völgyekre, falvakra.
A zádorfalvai kocsmai pecsét mellé egy fagyit is nyomtunk, de a bőséges vacsoránkat már a Dabsy vendégházban, Alsószuhán fogyasztottuk el. Kedvesség, családias fogadtatás, rengeteg sztori, élmény. Megérte a kis kitérő!
Másnap már nyolc órakor útra keltünk. A Zádorfalva után következő réten gyorsan bevizeztük a cipőnk az éjszakai esőzésnek hála, így nem volt vele gond később! A hatalmas réteket, legelőket először a Hármashatár táblánál hagytuk el, majd hol Magyarország, hol Szlovákia határát súroltuk lépteinkkel. Az erdő szélen kikandikálva már a Tátra hegyvonulatait is láttuk! Csodaszép mezők határán gyalogolva érkeztünk meg végül a régi határátkelő aszfaltútjához, majd be Aggtelekre. A híres cseppkőbarlang egy rövid túrája itt is, az egyetlen természetes bejáratnál is látogatható, mi azonban a középtúrára szavaztunk, mely a Vörös-tói bejárattól indul. Ennek érdekében tovább haladtunk a kéken, fel a lépcsősoron egy kisebb kilátóponthoz, majd be a karszterdőbe: mezők, bokorerdők, víznyelők, dolinák... Majd a sárga kereszten jobbra lefelé fordulva értük el a barlang Vörös-tói bejáratát. A középtúra 2300 méter hosszú, 100 perc, s egészen Jósvafőig visz. A nap utolsó pecsétjét itt, a Tengerszem panzió oldalán nyomjuk.
Mielőtt azonban a szállásra betérnénk, a jósvafői tengerszemet még megcsodáljuk. Mintha nem is itthon lennénk…
Harmadnap hétkor indultunk, hiszen hosszabb szakasz (27km) állt előttünk. A faluból indulva a Tohonya-patak mentén értük el (a Lófej-völgyben éles jobb kanyarral felkapaszkodva a fennsíkra) a Hucul-ménes legelőjét. Sajnos lehet, hogy túl korai volt az óra, mert lovakat nem láttunk, de a felkelő nap fényei kárpótoltak minket. Csodás legelő, hegyekkel ölelve… minden kilométer élmény.
Hirtelen a váltás a vak sötét, sűrű erdőre. Halkan lépünk be ismét, hátha a vadaknak nem csak nyomait látjuk, de nem járunk sikerrel. Az erdőnek ezer arca volt itt is. Hol fenyves, hol bükkös, hol cserjés, hol gyérebb őszi, hol zöldebb aljnövényzet… mert ahol csak kicsit is besütött a nap, ott ezer árnyalatban zöldelt a talaj...
Így értünk Derenk romközséghez, melynek főként lengyel lakóit 1943-ban telepítették ki. A lakók házainak helyét emléktábla, az események történetét kis kiállítás őrzi. Megrendítő…
A Szabó-pallag erdészházhoz saras földút vezet, így csúszik is a láb egyszer-kétszer, amikor tekintetünk a lábunk elől az erdő fái közé téved. Az erdészház romjai mellett bár a padok pihenésre hívnak, a szúnyoginvázió miatt szó szerint rohanunk!
Bódvaszilas felé az út lejtőn visz, kis köveken szökellve érkezünk meg a félúthoz. A ritkább fák közt már meglátjuk a község templomtornyát, s pár lejtő és kanyar után a falu határát is. A pecséthely egy nagyobb kitérő az állomás felé, így a boltba egy csokiért még beugrunk, majd 14 órakor csattan a szakasz utolsó pecsétje a füzetben.
Hogy milyen volt az elmúlt 3 nap? Csoda. Az Aggteleki Nemzeti Park minden része elképesztően szép, rendezett, karbantartott, csodásan megóvott! Legyen így még sokáig! Biztos visszatérünk!
Ha tetszett a cikk, kövess minket facebookon Bárhogy is legyen: mozogj! és instagramon @ketszazhuszfelett és @kalmanterez
