- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Útvonal: Nagy-Nyugodó – Vágáshuta – Nagyhuta – Bózsva – Füzér – Bodó-rét – Hollóháza.
Táv: 45 km.
Szint: kb. 1490 m emelkedés és 1530 m ereszkedés
Menetidő (bruttó): 2 nap (10 és fél óra túrázva)
Pecsételések száma: 7
1. nap: Sátoraljaújhely - Füzér - Sátoraljaújhelyi szállásunkról egy kisebb mászással érjük el újra a kék jelet: választható színek a piros és a kék, formák a kereszt és a háromszög. A Nagy-nyugodói pecsételő hely után északi irányba indulunk, és kezdjük meg utunkat Vágáshuta irányába. Az erdő csodálatos, így gyorsan szalad el a majd 11 kilométeres szakasz. Vágáshuta pedig a nap első csoda faluja: úgy látszik a Zemplénben csak ilyenekre lelünk. Kevés ugyan a lakója a falu hosszú utcájának, ugyanakkor minden porta ápolt és rendezett, jó érzéssel tölt el az átkelés.
Az eső elkezd szemerkélni, így nem bánjuk, hogy utunk egy darabig aszfalton vezet, majd egy balkanyar a Margit-kútnál visz be ismét az erdőbe. Egy meredek kaptató visz fel a dombtetőre, ahol aztán kellemes lejtőn ereszkedünk le az újabb szép kis faluba: Nagyhutára. A pecsételést követően „zöldfolyosón” érünk át a szomszédos faluba. A mellettünk elhaladó Volán busz sofőrje felvételre invitál minket, de mi csak integetünk: „köszi, sétálunk!”. Kishuta a Kemence-patak mentén egy nagyon hosszú, ugyanakkor nagyon szép utca. A hegyoldalba vájt pincesoron pálinkára invitálnak minket: jól esik ez a megfáradt turista lelkének. Ilyen ez a zempléni vendégszeretet! Mert tényleg. Jó szó nélkül egy faluból sem léptünk ki. Hátizsákkal a hátadon biztos lehetsz benne, hogy egy mosoly, egy tanács, egy „jó utat” biztos kerül a táskádba!
Kishuta után a Szuha-patak völgyében érünk át Bózsvára. Rövid ebédszünet a „festői” buszmegállóban (jobbhíján az eső elöl), majd a települést elhagyva, balra az aszfaltúton felkapaszkodunk a kilátásban pazar dombhátra, a túloldalon pedig ráfordulunk a felszámolt Füzérkomlós - Sárospatak Hegyközi Kisvasút nyomvonalára, majd a Nyíri-patakon átkelve a túlparton folytatjuk az utat. Szerencsénk van, a bozótost frissen számolták fel, és így kellemes úton érkezünk be Füzérkomlósra. Innen már jól látszik a cél: Füzér vára. A bicikliúton kanyargunk be a városba, csodálva a körülöttünk levő rét ezer színű virágait és a vulkáni kürtőmaradványból álló várhegyen álló Várat. Bár a szállásunk a hegy lábánál, a csomagok letétele után bevesszük a várat. A kilátás páratlan, és a kiállítás is rengeteg információval gazdagít minket.
2. nap: Füzér – Hollóháza - Az Erdővadász Vendégház ajtaját is korai órán csukjuk magunk mögött. Még érezzük az esti eső illatát, mikor ismét a Várhegy oldalában kezdünk emelkedni. Először az út kedves, aszfaltos, majd az erdőbe betérve válik kellően tekintélyparancsolóvá. Az első masszív emelkedő után jobbra csodás panoráma nyílik a hegyoldalról. A Csata-réti erdészházat megkerülve ismét keményen kapaszkodunk felfelé. A hegymászás első állomása lehet a Kis-Milic csúcsa, kis kitérővel rajta a Károlyi-kilátóval. Álljunk is meg itt: mert csodás a panoráma, még a felhőben is, amit a szél olyan tempóban fúj, hogy hol látni véljük Füzér várát, hol éppen csak sejtjük. Innen igazán már csak pár lépés – szinte szintben a Nagy-Milic a szlovák-magyar határon haladva, ahol ugyan nincs bélyegző, és a tábla sem magyar nyelvű, de érdemes megállni kicsit. A hegytetőről indul a túra utolsó szakasza, kellemesen ereszkedve a bükkösben, időt adva arra, hogy kicsit felelevenítsük mindazt a sok élményt, amit az 1160 kilométer során gyűjtöttünk.
Mert a füzet tele van pecsétekkel (egy utolsó előtti a Bodó-réten), de mindaz, ami a pecsétek mögött van, az le nem írható és el nem mondható. Ezt az élményt át kell élni. Minden magyarnak.
Hollóházára érve az emlékműnél nem maradhat el a fénykép és a nagy ölelés. Az utolsó pecsétért még elsétálunk az 1200 méterre lévő porcelángyárhoz (csak stílszerűen), s bár a múzeum sajnos vasárnap zárva tart, itt ülünk le az utolsó „adminisztrációra”.
Ha tetszett a cikk, kövess minket facebookon Bárhogy is legyen: mozogj! és instagramon @ketszazhuszfelett és @kalmanterez
