- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Ha kompromisszum képes vagy elhagyni a giga távot, akkor 28 km helyett csak 22 km-es körtúrával is felfedezheted a Burok-völgyet. Igaz, így nem fogod bejárni teljes hosszában, de az esszenciális részeit nem hagyod ki. A Bakony legvadregényesebb szurdokvölgyének középső része szinte mindent megmutat, amit látni érdemes.
Van bizony, ha teljes hosszában bejárnád a szurdokot, akkor 28 km-t kellene gyalogolnod, hogy egy körtúrát össze tudj hozni belőle. A rövidebb megoldás kulcsa: Isztimér. A település Székesfehérvár és Mór felől közelíthető meg, autóval vagy busszal. Legkésőbb itt a településen töltsük fel a kulacsainkat, mert útközben nem lesz máshol víz.
A tűzoltószertárnál nyugatra forduló piros jelzésen indulunk, és a focipálya mellett kisétálunk a faluból. Erdők és mezők váltják egymást, lassan emelkedünk a szurdok feletti hegyvonulat gerincére. Az emelkedő végén találkozunk a jobbról érkező országos kékkel, és balra fordulva a két jelzést egyszerre követve haladunk tovább a szurdok peremén. A főleg fenyvesekből álló erdő ritkásabb részein ki is tekinthetünk az alattunk futó szurdokvölgyre, vagyis az alattunk burjánzó zöld tengerre (Ősszel sárga tengerre / a szerk.).
A szurdok két tektonikus kőzetlemez függőleges elmozdulása nyomán keletkezett, patkó alakot formáz, vízfolyás nincs a mélyén, ezért sokáig csak találgatták a mibenlétét. A sziklákkal csipkézett repedés mélyén pedig egy – a környéken semmihez sem hasonlítható – egyedi mikroklíma alakult ki, a vegetáció egészen dzsungel szerű, és sok védett növénnyel bír.
A Bakonykúti feletti ligetes erdőségekből egy meredekebb ösvényen ereszkedünk le a völgybe, itt búcsút int a kék, és csak a piros jelzésen folytatjuk a túrát. Elkezdődik a szurdok kaland. A következő 8 km-en – ha csak nem télen érkezünk – sűrű növényzetben kanyargó keskeny csapáson haladunk óriási sziklák között, ahol sok helyen kidőlt fákat kerülgetünk, vagy éppen mászunk meg.
Az első másfél kilométeren kavicshordalékos a talaj, az egyik mellékvölgyből rengeteg követ hoz le az esővíz egy-egy nagyobb felhőszakadáskor. Aztán a völgy iránya megváltozik, egy nagyobb bal kanyar után már nincsenek kövek, és innentől sokkal több a lágyszárú növény. Tavasz végén, nyár elején a Medvehagyma és a Holdviola virít millió számra egész szőnyeget alkotva, de sok helyen gabalyodhatunk méretes csalánerdőkbe is, ezért a hosszú nadrág és zárt ruházat feltétlenül szükséges a kalandhoz. A sűrű növényzet és a párás hűvös levegő miatt meleg nyári napokon is jó célpont lehet a szurdok. Ezen a szakaszon lassú haladásra kell számítani, néhány kilométer is hosszabb ideig eltarthat, és emiatt soha véget nem érőnek is tűnhet a völgy, de unatkozni semmiképp nem fogunk. Az említett néhány kilométer után a völgy kiszélesedik egy szakaszon és ismét balra kanyarodik. Legyünk figyelmesek, mert a piros jelzés jobbra, a Bükkös-árok felé fordul, és a völgy alján a piros kereszt folytatja útját. Nekünk a piros jelzésen kell felfelé indulnunk, hogy a rövidebb szurdokkört zárhassuk.
Az ösvény intenzíven emelkedni kezd, de a sűrű növényzet és a kidőlt fák továbbra sem tágítanak, hiszen ez a rezervátumszerű védett területet nem bolygatja az erdészet. Ami kidől, az ott is marad az értékes ökoszisztéma érdekében. Lassan kiérkezünk a Tési fennsíkra, és itt már több jelzéssel is találkozunk.
A Hárs-hegy lapos hegyhátán csatangolunk észak felé, majd kissé lefelé haladva elérjük azt a védett geológiai feltárást, ahol a híres-neves ammonitesz fosszíliákat fedezhetjük fel. Egy erdei kereszt mellett kis kitérővel keressük fel a sziklalépcsőt, amire felmászva több óriási csigaház lenyomatát kereshetjük meg. Mellette fedett turista pihenőt is találunk, kellemes pihenési lehetőség a hosszú fárasztó út után. Viszont vegyük viszont figyelembe, hogy alig vagyunk még túl a túránk felén, igaz innen visszafelé már jóval könnyebb terepen tesszük majd meg a maradék 8 és fél kilométert.
Keressük meg a piros kereszt jelzést és vágjunk neki a Kisgyóni-vágásnak. Egyszer keresztezzük a Kisgyón-pusztáról érkező erdészeti utat, amelyen a kék bicikliút kanyarog, majd kicsit később ismét, és akkor már rá is térünk néhány kanyar erejéig. Figyeljünk viszont, hogy amikor a piros kereszt elkanyarodik, ne maradjunk rajta, mert akkor visszakeveredünk a Bükkös-árok tetejére. (Büntetésből egyszer kimaradsz a dobásból és előröl kezded a kört.) Haladjunk inkább kelet felé és csatlakozzunk be az országos kék jelzésbe, amelyen a túra elején elindultunk. Utolsó mozzanatként két és fél kilométer után ismét térjünk le és a kék négyzeten a Som-hegy dombja felé fejezzük be a túrát. Ez a jelzés rövidebb úton éri el Isztimért.
