- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Sokan bajban lennének, ha a hazai tájegységek, vagy turistalátványosságok közül csak egyet választhatnának a számtalan csodálatos helyből. Azt hiszem én gondolkodás nélkül vágnám a kérdésre válaszként a Karancs-Medvest. A Karancs hegyes vonulatai és a Medves fennsíkja között megbújó, ma már önálló kis község, Somoskőújfalu remek kiinduló pontja a környéket akár gyalogosan vagy kerékpárral felfedezni vágyó turistáknak. Ráadásul kiváló szálláshelyeket is találni, melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy évente többször is visszatérjünk ide.
A községen áthaladó piros-sávjelzésén elindulva a lankásan emelkedő régi bányavasút nyomvonalát követjük, és alig 15 perc séta alatt érjük el a látványos, homokkőbe fúrt, cirka 150 méter hosszú régi vasúti alagutat. Érdemes zseblámpát vinni, hisz fényt csak az alagút végén látunk, de szerencsére lámpa nélkül is biztonságosan átkelhető.
Kilépve az alagútból gyönyörű, sötét fenyves fogad minket a lenyűgöző illatával, és kísér tovább kisebb szakadékok mellett, szálfaerdőkkel váltakozva a kanyargós nyomtávon Eresztvény felé.
Miután kiértünk az aszfaltozott útra, balra tartva előbb elhaladunk a nem rég átadott Madárpark mini tanösvénye mellett (interaktív formában mutatja be a helyi madár- és növényvilágot), majd megérkezünk az Eresztvényi Látogatóközponthoz (büfé, ajándékbolt és információ található itt).
A Látogatóközpont mellett tovább haladva a piros-keresztjelzésen, néhány méter után jobbra lekanyarodunk, a zöld T-jelzésre, mely az Eresztvényi Kőbányák geológiai tanösvénye. Egy rövid kaptató után, szebb időket is megélt nyaralók között visz ki minket egy keskeny ösvényre.
Az úgynevezett Nagy-bányához érve, hatalmas mennyiségű bazalt kitermelésének a nyomait láthatjuk a kőfejtő falain, így jól láthatóvá válik a lávafolyás szerkezete. A közel 5 hektárnyi bánya területéről egészen az 1980-as évek közepéig fejtették a jól hasadó bazaltkőzetet. Túlnyomó részt macskakő formájában Budapestre, Bécsbe, de Párizsba is eljutott innen a bánya kőanyaga.
Miután a bánya túloldalán egy meredek feljárón kimásztunk a gödörből a tanösvény tovább visz minket a Közép-bánya tóhoz, ami az igazi látványossága a helynek. Az időjárással már kevésbé volt szerencsénk, hiszen a tavasz még csak a hírmondóját küldte elénk, épphogy rügyező fáival, és a borús égkép sem tudta az egyébként csodás kis tengerszem látványát tovább színezni. A tónak több érdekessége is van, az egyik, hogy domború a vízfelszín, a másik pedig, hogy édesvízi medúzák élnek benne!
A tanösvényről a piros-kerékpárjelzésen megyünk tovább az Újbánya nevű külfejtőig, melyet elhagyva ugyan még mindig a zöld T-jelzés mutatja az utat, de már bányászati részek nélkül.
Hamarosan beérünk Salgóbányára ahol a zöld-sávjelzés mentén, az inkább imaházra emlékeztető Szent István templom szolgáltat látnivalót. A régi bányász falut ma a turizmusra „tartja el”. A sárga-sávjelzésű meredek utca végén egy parkolóhoz érünk (ez a Salgó-vár parkolója). Innen jobbra tartva, a jelzést követve haladunk a kiépített pihenőhelyig, mely mező elágazásában jobbra tart a jelzésünk, kiegészülve a piros L-jelzéssel. Ám mi most egyiket sem követjük, helyettük élesen jobbra, a fenyvesbe induló, ma még jelzetlen ösvényre térünk, mely a „Tündérvölgyön” át visz vissza Eresztvénybe. Nem véletlen neveztük el így, hiszen egy kanyargós magas falú patak felett visz az ösvény, nyáron dúsan zöldellő növényekkel, öreg bükkfákkal körbevéve, a buja aljnövényzet színpompás virágai közt sétálva mintha egy elvarázsolt erdőben lennénk.
Eresztvénybe a Madárpark tavához érkezünk, ahol az aszfaltozott úton balra fordulunk, majd kb 100 méter után a piros-sávjelzést követve jobbra terünk le, és a reggel már megtett utat visszafele követve jutunk el a kiindulási pontunkra.