- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A Terhely (Terchová) közelében található Štefanová üdülőtelep parkolójából az északra induló utcán a sárga jelzést követve kezdjük meg a Kis-Fátra egyik legnépszerűbb túraútvonalának bejárását. A Penzión Sagan mellett elhaladva az aszfaltút széles erdei úttá változik, és a legelőkkel szegélyezett völgyben hamarosan egy kisebb nyeregbe (Sedlo Vrchpodžiar, 750 m) érkezünk. Itt keresztezi utunkat a zöld jelzés, melyen balra a Boboty (1086 m) csúcsára, balra pedig a Felső-szurdokot megkerülve a Rozsutec-nyeregbe vezető útra juthatunk. Továbbra is a sárga jelzést követve néhány perc múlva leereszkedünk a Podžiar nevű kis katlanba, ahol a Koliba Podžiar nevű kis faházban meleg ételt, frissítőket és emléktárgyakat vásárolhatunk.
A faház közelében folydogáló Mély-patakon (Hlboký potok) átkelve a keresztező kék jelzésen jobbra fordulunk, és a patakot követve hamarosan a három részből álló Jánošík-szurdok (Jánošíková diery) leghosszabb szakaszába, a Felső-szurdokba érkezünk. A kék jelzés kereszteződésénél balra nyíló Alsó-szurdokhoz (Dolné diery) és az annak folytatását képező Új-szurdokhoz (Nové diery) képest a Felső-szurdokban haladó turistaút változatosabb és látványosabb terepen vezet.
A keskeny és mély szurdokban folydogáló patak évezredeken át egyre mélyebbre vágta magát a sziklákban, kialakítva ezt a szép szurdokvölgyet. A patak útján több helyen vízeséseket, zúgókat alkot, melyeket mesterséges segédeszközök (vaslemezzel megerősített lépőfelületű, emiatt sokszor csúszós speciális, valamint hagyományos fémlétrák, láncok, pallók) segítségével tudunk leküzdeni. A magasság emelkedésével arányosan nő a szurdok meredeksége, így a létrák is egyre magasabbak lesznek, végül már több darabból álló, kanyargós létralabirintuson kell felmászni. Egymást érik a kisebb-nagyobb vízesések, némelyik egy, mások több, egymás fölött festőien elhelyezkedő lépcsőből állnak. A patak hol mellettünk, hol alattunk folyik, sokszor nem könnyű száraz lábbal átlépni rajta.
A szurdok felső részén a terep fokozatosan lankásabbá válik, és mintegy 50 perc alatt megérkezünk a Pod Pálenicou nevű elágazáshoz, ahol a korábban már keresztezett zöld jelzésű turistaút jobbról csatlakozik utunkba. Továbbra is a kék jelzést követve egy ideig még viszonylag meredeken emelkedünk az erdőben, majd ahogy ritkul az erdő, bal oldalt kisebb sziklacsoportot pillantunk meg. Már önmagában ennek látványa is megkapó, de ahogy följebb jutunk az emelkedőn, a sziklacsoport mögött egyre magasabbra emelkedik a Kis-Rozsutec (Malý Rozsutec, 1343 m) ellaposodó tetejű sziklatömbje.
Az egyik jobb oldali mellékvölgyből érkező Mély-patakot és egy balra nyíló zöld elágazást (Pod Tanečnicou, 1170 m) magunk mögött hagyva innen még kb. 10 perc kellemes erdei séta vár ránk, mielőtt megérkezünk a két Rozsutec között fekvő Rozsutec-nyeregbe (Medzirozsutce, 1200 m). Itt ágazik el a turistaút a hegység északkeleti részének legismertebb csúcsai, az északra található Kis- valamint a déli irányban magasodó Nagy-Rozsutec irányába. A nyeregben tartott rövid pihenő során megcsodáljuk a Kis-Rozsutec csábítóan impozáns sziklatömbjére nyíló kilátást (erre a csúcsra a balra induló piros majd zöld jelzésen kb. fél óra alatt juthatunk fel).
Ezúttal azonban a keresztező piros jelzésen jobbra fordulunk, és megkezdjük a meglehetősen meredek emelkedést a Kis-Fátra legimpozánsabb csúcsa, a nemzeti park emblémájában is feltűnő Nagy-Rozsutec felé. Ezen a részen komoly magasságkülönbséget kell legyőzni, a meredek emelkedőnek köszönhetően lassan jutunk ki az erdőből, de ahogy feljebb jutunk, egyre szélesebb panoráma fogad minket. A változatos terepen kényelmes tempóban kb. fél óra múlva érjük el a törpefenyő alsó határát, ekkor már láthatjuk magunk előtt a Nagy-Rozsutec többágú csúcsát. Hátrapillantva a fák között immár alattunk látható a Kis-Rozsutec tömbje.
Az erdőhatár fölött amellett hogy kinyílik a látóhatár, egyre izgalmasabbá válik a terep, a gerinc mentén hullámzó ösvény szikláin többször a kezünket is használni kell. Rövid láncos szakaszt követően a kettős csúcs közötti kis nyeregbe érkezünk, amelyből két perc alatt megérkezünk a csúcson álló kereszthez. Az út utolsó szakasza valód sziklavilág markáns sziklaletörésekkel, kisebb-nagyobb falakkal, valamint a közöttük kanyargó ösvénnyel.
A Kriváni-Fátra főgerincének északi részén található Nagy-Rozsutec jellegzetesen szabdalt, sziklás, a környező tájból önállóan kiemelkedő csúcsa alakjával és magasságával – különösen 160 m magasságú nyugati falával – uralja környezetét. A dolomitból felépülő sziklatömb – melynek lábánál az idők során törmelékkúpok képződtek – változatos kőzetformákat mutat.
Festői a látvány, és nem kevésbé festői a csúcsról nyíló panoráma sem. Közel s távol zöldellő völgyek, füves csúcsok, itt-ott a zöldből kiemelkedő szürke sziklák, közvetlenül alattunk pedig mély sziklavályúk vonzzák a tekintetet. A csúcsról tágas kilátás nyílik a Kriváni-Fátra szinte teljes egészére, észak felé Terhely, előtte pedig a Kis-Rozsutec sziklatömbje látható, délnyugat felé a hegység legmagasabb csúcsa, a Nagy-Kriván, délre pedig az innen igazán szép látványt nyújtó Stoh füves piramisa tölti ki a látóhatárt.
Régebben azt tartották, hogy a csúcs környékén gazdag aranylelőhelyek vannak, a legendák szerint pedig a hírhedt felvidéki betyár, Juraj Jánošík itt rejtette el máig elő nem talált kincseit. A csúcson álló keresztet – a dénesdtorcsmisérdi (Dunajská Lužná) ifjabb Rigó Róbert roma kovács alkotását – csallóközi turisták adományozták Terhely településnek.
A csúcsról a kis nyeregbe visszatérve a déli oldalon, továbbra is a piros jelzést követve ereszkedünk le. Mivel a csúcs mindkét irányból megmászható, ezen a szakaszon szemben érkezőkkel is számolni kell, ezzel együtt a csúcstömb meredek déli oldalán gyorsan fogy a magasság. Alig néhány perccel a csúcs alatt láncok segítik az ereszkedést, később már láncok nélkül ereszkedünk egyre lejjebb a sziklás, törmelékes, meredek lejtőn. Első pillantásra akár egy céltábla célkeresztjének is gondolhatnánk a lefelé vezető úton mélyen alattunk lévő tisztáson található útelágazást, ahonnan a több irányba ágazik el az ösvény. Lassanként mögöttünk maradnak a sziklák, melyekre már csak apró, kellemetlen törmelék emlékeztet, a nyeregbe érve pedig már ismét a zöld az uralkodó szín, melynek egyhangúságát csak az ösvény kanyargó sávja töri meg. Az 1,2 km távú ereszkedés során nagyjából 400 méter szintkülönbséget leküzdve érkezünk meg a Medziholie-nyeregbe (Sedlo Medziholie, 1185 m), ahol kis esőbeálló várja az arra járókat. A nyereg közelében állt régebben egy menedékház (Chata pod Rozsutcom), amely 1985. január 17-én műszaki hiba következtében leégett. Bár a közelben sífelvonó is volt, a menedékházat később nem építették újjá, napjainkban csak alapjának maradványai láthatóak.
Érdemes még egy pillantást vetni a Nagy-Rozsutec impozáns déli falára, a csúcs igazából a déli oldaláról mutatja meg lenyűgöző méreteit, északról talán kevésbé látványos, bár ezzel az állítással azért lehet vitatkozni. A nyeregből szépen látszik maga a csúcs, valamint annak nyugatra elágazó, fokozatosan ellaposodó, sziklás gerince. A nyeregből immár a zöld jelzésen fejezzük be túránkat, amely folyamatosan egyre mélyebbre ereszkedik a sűrűsödő erdőben. Az ösvény hamarosan befut az erdőbe, néha érdemes azonban hátranézni, hiszen a Nagy-Rozsutec tömbjének utolsó sziklanyúlványai még sokáig elkísérnek, szinte a településig vezető út teljes hosszán emlékeztetnek minket mai túránk legszebb pillanataira. Az esős időben általában meglehetősen sáros, csúszós erdei úton rövidesen visszajutunk a kis település központi részén található parkolóba.
Figyelem: Az útvonal Rozsutec-nyereg – Nagy-Rozsutec – Medziholie-nyereg közötti, piros jelzésű szakasza természetvédelmi okok miatt március 1. és június 15. között nem látogatható!
