- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Túránkat Tar községből az Attila utcából indítjuk. Eleinte a kék keresztet követjük végig az utcán a Csevice völgy irányába. Körülbelül 300 méter megtétele után az aszfaltos út végéhez érünk, innentől kavicsos földúton folytatjuk utunkat továbbra is a kék kereszt mentén.
Párszáz méter után elhaladunk a Forrás tábor mellett. Nagyjából 1 km után elérünk egy kereszteződéshez, ahol jobbra vesszük az irányt, maradva a kék kereszt által jelölt úton. Mivel ezen a ponton a turistajelzés elég halovány, érdemes nagyon figyelni.
Hamarosan elérünk egy akácost, ami már egyben az erdő bejárata is, közben jobbról halljuk a Csevicét folydogálni. Utunk ezután magas fenyőfák mentén halad tovább.
Amikor nagyjából 1,7 kilométerre vagyunk az indulási ponttól, az út kettéválik. Itt eldönthetjük, hogy jobbra folytatjuk-e az utunkat egy jobb minőségű földúton a Csevice jobboldalán vagy továbbra is a patak balján maradunk, és követjük a kék keresztet az erdő egy sűrűbb részében. Tulajdonképpen bármelyik választás megfelelő lehet, mivel kb. 400 méter megtétele után a két út újra összetalálkozik a Felső-Csevice forrásnál. Különleges élmény megkóstolni a vizét, bátran ajánljuk mindenkinek. Nagyjából úgy kell elképzelni, mintha magas vastartalmú szódát innánk.
Miután feltöltekeztünk ásványi anyagokból, tovább folytatjuk utunkat, és az indulástól számított nagyjából 2,8 kilométernél a kereszteződésnél balra fordulunk, ezáltal letérve a kék kereszt útvonaláról. Itt találunk egy vadászlest és egy elektromos árammal ellátott kerítést, amin óvatosan át kell mászni.
Ezután felfelé kaptatunk kb. 200 métert majd ismét átmászunk egy kerítésen. Újabb 100 méter megtétele után gyakorlatilag már a szakadás árok mellett vagyunk. Mivel ez egy nem kiépített rész, nehéz megtalálni a megfelelő helyet, ahol lemászhatunk az árokba. Mi nem a legelején mentünk le, hanem a túra kezdetétől számítva kb. 3,1 kilométernél, így az árokba leérve elsőként egy keveset visszafelé sétáltunk, hogy egyetlen szakaszát se hagyjuk ki. Bizton állíthatom, hogy minden megtett métert megér, a látvány csodaszép. Helyenként nagyon óvatosan kell megmászni a csúszós sziklákat, és az egyensúlyérzékünkre is szükség van, hogy átjussunk a vizes részeken a sziklafal mentén, vagy éppen az ingatag módon elhelyezett fadarabokon. A teljes árok körülbelül 1 km hosszú, a végére érve viszonylag könnyen „ki tudunk mászni” és folytathatjuk az utunkat.
Ezután ismét a patakot követjük balra, az az egyetlen fontos feladat, hogy ne térjünk el az irányából. Hamarosan elérünk egy földutat, ahol balra vesszük az irányt, majd kb. 200 méter séta után az elágazásnál jobbra fordulunk. Ekkor felfelé indulunk el, majd hamarosan elérünk egy kerítéshez. A túra kezdetétől számítva most lehetünk körülbelül 6 km-nél. A kerítés balján haladva sétálunk felfelé. Ez egy eléggé elburjánzott terület, oda kell figyelni, hogy ne akadjunk el mindenben, és lehetőleg a tüskés növények se szaggassák ki a ruhánkat. Nagyjából 300 méter után egy kerítéssel találjuk szembe magunkat, és egy pillanatra úgy tűnhet, hogy nem lehet átjutni. Szerencsére nem így van, a két egymásra merőleges kerítés között van egy nagyjából 2 méteres nyitott szakasz, amint könnyedén át lehet sétálni. További 200 métert sétáunk felfelé, és hamarosan elérjük a Kőerdő-tetőt.
A tetőről lefelé vezet az utunk, mi egy ideig a fákra rajzolt fehér T betűt követjük. Nagyjából a 7 kilométernél elérjük a kék túrajelzést, amit követve 1 kilométert sétálunk, majd a kereszteződéshez érve letérünk a túrajelzésről és lefelé vesszük az irányt. Rövid séta után egy érdekes részhez érünk, ahol elég bonyolult eligazodni, mi el is rontottuk az útvonalat, és tettünk egy rövid kitérőt, ami a GPS koordinátán jól látható.
Helyenként nagyon sűrű a növényzet, úgy tűnhet, hogy át sem lehet jutni. Érdemes olyan cipőben menni, ami bírja a sarat is és a tüskés növényekkel benőtt részeket is. Körülbelül 1,5 kilométert sétálunk, majd elérünk egy szélesebb földutat, ahol jobbra vesszük az irányt, és párszáz méter után a Tuzsoni Arborétum (Fenyvespuszta) bejáratához érkezünk, ahol megtekinthetjük a dr. Tuzson János által alapított fagyűjteményt. Innen utunk már visszafelé vezet a kék kereszt jelzésen a kiindulási pontunkhoz, Tar községbe.