- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Zalaszántó a Keszthelyi-hegység egyik központi települése, legalábbis a kirándulók számára, ugyanis több helyi nevezetesség is könnyen elérhető innen. Túrázhatunk a Béke Sztúpához, mely Európa egyik legnagyobb ilyen építménye, kirándulhatunk a Rezi-várhoz vagy felmászhatunk a Tátika-vár romjaihoz is. Utóbbi túra kevésbé populáris az említett kettőhöz képest, ám legalább olyan csodálatos. Ezt az útvonalat jártuk be legutóbb.
Zalaszántót autóval Keszthely és Tapolca felől is Várvölgy érintésével érhetjük el a legkönnyebben, ha pedig a tömegközlekedést választjuk, akkor Keszthelyen érdemes buszra ülni, naponta több közvetlen járat is indul a falu irányába. A túra a falu központjából nyíló zsákutca, a Vadász utca végétől indul, ahol a kék + jelzésen indulunk el. A nyomvonal egyébként futva is teljesíthető, ugyanis a hegység egyik hivatalos terepfutó útvonalaként is jelölve van. A jelzésen elindulva az első pár száz méteren érdemes résen lenni, akár a gps-t is kézben tartani, ugyanis a jelzések elég kaotikusak. Kellő odafigyeléssel nem okoz gondot a tájékozódás, csupán arra kell figyelni, hogy az elsőre hívogató, túl korai „balosokat” elkerüljük. Az első ilyen hibázási lehetőség a Gyöngyös-pataknál található, ahol a már-már inkább lápos medren átkelve, jobbra tartva találjuk meg a helyes irányt. Kezdetben sűrű erdőben, aljnövényzetben gazdag ösvényen haladunk, átvágunk több irtáson is, mielőtt elérünk egy murvás erdei úthoz, amin jobbra fordulva folytatjuk utunkat. A terep könnyű itt még egyáltalán nem érezzük a szintkülönbséget. A murván haladva az az érzés kap el, hogy rossz irányba haladunk, ugyanis elég messze elhagyjuk a vár „síkját” mielőtt meglátnánk a balra, meredeken felkanyarodó kék jelzést. A helyes irányt itt már tábla is jelzi, innentől fogva az Országos Kéktúra útvonalán folytatjuk utunkat.
Az éles balossal a medvehagyma ösvény néven ismert szakaszon találjuk magunkat, amely nem meglepő módon az itt igen nagy számban előforduló növényről kapta a nevét. Kora tavasszal a megvehagyma valóban szinte szőnyegszerűen lepi el a területet, a túraösvény kis kígyóként jelenik meg a méregzöld növényzetben. Ide-oda kanyarogva haladunk előre mielőtt elérjük a Tátika pihenőt, ahol érdekes módon a tábla nem jelzi a várat, csupán a kék L jelzésből tudjuk, hogy jó helyen járunk.
A jelzésen balra kanyarodva elindul az utolsó pár száz méteres mászás, melyet egy köves ösvényen teszünk meg. Az ösvény a várat megkerülve, a „hátsó bejáraton” visz be minket a romok közé, ahonnan csodás panoráma tárul elénk a környékre. Körbekémlelve láthatjuk Bazsi települését, a Sztúpát és túránk kiindulópontját, Zalaszántót is. Rövid szusszanás, nézelődés és persze energiautánpótlás után a L jelzésen indulunk visszafelé.
A pihenőnél jobbra tartva újra a Kéktúra útvonalába csatlakozunk és megkezdjük utunkat lefelé a kalandos, köves ösvényen. Az ösvény egyre szélesedik, több felfelé baktató túratárssal is találkozunk (a legtöbben ebből az irányból érkeznek a várhoz). A kéken egészen a Zalaszántót Bazsival összekötő műútig ereszkedünk, ahol balra fordulva egy darabig az aszfalton haladunk tovább. A jelzés hamarosan újra balra fordít minket. Egy nagy mezőn, vaskori sírhalmok mellett haladva lassan elérjük a kék + jelzés, melyen túránkat kezdtük. Ezen jobbra fordulva már csak néhány perc és az autónál találjuk magunkat.