- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A horvát tengerpart déli részének egyik népszerű városkája, Makarska felett található az ország egyik, túrázás szempontjából legérdekesebb nemzeti parkja, a Biokovo. A parkban számos jelölt és számtalan jelöletlen turistaösvényt találunk, melyek bejárása még a tapasztalt túrázó számára is különleges élmény, ugyanis a sziklás, cserjés terep teljesen különbözik a Magyarországon vagy akár a környékbeli hegységekben (Alpok, Magas-Tátra) megszokottaktól.
Ha a tengerpartot meguntuk és szeretnénk egy kicsit sportosan felfrissülni kánikulában, a nemzeti park legmagasabban fekvő része, a Sveti Jure környéke kiváló választás, ugyanis nagyon jó kis körtúrát tudunk itt tenni. Az autót érdemes a csúcs alatti Svetim Jurom menedékház parkolójában hagyni, melyet a park fizetős (8€) útján tudunk megközelíteni. Az út bejáratát Makarska felől az 512-es számú főúton érjük el, ahonnan forgalomtól függően nagyjából fél óra alatt érjük el a parkolót, a túra kiindulópontját. Innen pár száz métert tovább haladunk a műúton felfelé, majd a piros jelzésen balra bevetjük magunkat az erdőbe. A sziklás ösvényen olyan érzésünk van, mintha a Bükkben sétálgatnánk, ám a terep hamar megváltozik és kiérünk a környékre jellemző sziklás, cserjés terepre. Az első elágazásnál jobbra tartunk és egy újonnan festett jelzésen folytatjuk utunkat. Ez az útvonal keresztül visz az 1563 méteres Sedmina csúcsán. Mondhatnánk, hogy felvisz a csúcsra, azonban ez szokványos értelemben nem igaz, ugyanis a folyamatosan fel-le váltakozó terep bármelyik „huplija” lehetne egy külön csúcs, a Sedmina csupán néhány méterrel magasodik ki a többi közül.
A csúcson átkelve hamarosan megérkezünk a Slobodan Ravlic menedékházhoz, ahol kis pihenőt tartunk. A házban egyébként éjszakázni is lehet, azonban ehhez külön foglalás szükséges, melyet a makarskai hegymászó szövetségnél tudunk megtenni. A házban nem elérhető semmilyen szolgáltatás (büfé, mosdó) és foglalás hiányában zárva is van, így nem tervezhetünk vele sem rögtönzött menedékként sem pedig vízvételi helyként, igaz a ciszternához egy pumpálós kút segítségével kívülről is hozzáférünk, azonban ez nem életbiztosítás, jobb, ha nem számolunk vele! A rövid pihenőt követően északnyugat felé folytatjuk utunkat, ahol egy hatalmas sziklára felfestve megpillantjuk a MOTIKA feliratot és a jelzést, mely a következő csúcs felé kalauzol minket.
Az eddigiekhez hasonló terepen folytatjuk utunkat annyi különbséggel, majd hamarosan egyre több és több lesz a növényzet, így már nagyon kell figyelnünk az egyébként sűrűn festett jelzéseket. A sziklák és bozótok között egyensúlyozva rövidesen elérjük a túra fordulópontját, a Motika csúcsot, ahonnan Pazar kilátás nyílik a riviérára. Érdekesség, hogy a helyiek nem a térképen jelzett csúcsot hívják Motikának, hanem a mellette álló kis sziklás ormot, mely a tengerpart felől nézve Motika, azaz kapa alakot formál. A „hivatalos” csúcsra egyébként nem is éri meg felmenni, ugyanis nagyon szeles és a növényzet is elég sűrű. Pár jó csúcsfotót követően balra fordulunk és a Sibenik, illetve Borovac csúcsok árnyékában elindulunk vissza a Slobodan Ravlic ház felé.
Nagyjából 1,5 km megtétele után elkezdjük keresni a bal oldalon a ház felé vezető ösvényt, miközben a jobb oldalon fel-fel sejlik a tengerpart. Sajnos a parkban minden jelzés piros, így nincs könnyű dolgunk. Miután megtaláltuk a kereszteződést már szinte toronyegyenest a ház felé vesszük az irányt. Ezen a szakaszon a korábbiaknál is sűrűbb a növényzet, sokszor derékig gázolunk a gazban. A házhoz visszaérve újabb szusszanás, majd irány vissza a Svetihez. Itt választhatunk, hogy újra a Sedmina felé megyünk vagy a Vosac irányába fordulunk és egy gericcel délebbre megyünk vissza a parkolóhoz.
Ha a kocsihoz visszaérve nagyon fáradtak vagyunk, akár négykeréken is felmehetünk a Sveti Juréra, vagy válaszhatjuk a Svetim Jurom ház mellett induló direkt ösvényt melyen a leggyorsabban, ám legmeredekebben tudhatjuk le a maradék, nagyjából 150 méternyi szintet. Szép időben a torony alatt található ksi kápolna mellől gyönyörű fotókat tudunk lőni a teljes Biokovoról, hogy aztán szűk 10 perc alatt visszaereszkedjünk az autónkhoz.
A menedékházban kipihenhetjük a hosszú túra fáradalmait, ugyanis a többi házzal ellentétben itt szezonban minden nap kapható valamilyen meleg étel és hideg üdítőket is vásárolhatunk.
