- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Kilátó pontok olyan helyeken bukkannak fel, ahol az ember nem is számít rá. Persze, hogyan is számítana, ha még turista jelzés sem vezet oda? Ha valaki nem írja le, hát simán elszáguldanánk mellette. Ennek az ajánlónak tehát az a fő célja, hogy felhívja a figyelmet egy szép kilátóhelyre a Ráró-hegy gerincén, de persze van itt más látnivaló is: körbejárjuk a Pilisszentléleki kolostorromot is, mert épp útba fog esni.
Pilisszentlélek egy szűk völgyben helyezkedik el, ami mégis tágasnak tűnik, hiszen megszámlálhatatlan látványosság köthető ide. Éppen ezért rengeteg turistaút is összetalálkozik itt, csomópontot alkotva az eldugott kis faluban. A településen ezért egy-egy szép napfényes hétvégi napon a turisták miatt hamar ki lehetne tenni a megtelt táblát. Készült is egy tágasabb útszéli parkoló a falu előtt, így ha kocsival jössz használd ezt, vagy érkezz inkább busszal.
A Szentléleki-patak azért is érdekes, mert választóvonalat képez a Pilis és a Visegrádi-hegység között. Pilisszentlélek-Alsó buszmegállóból indulunk, és a patak hídján átlépve máris a Visegrádi-hegységben találjuk magunkat. A sárga sávot követve hagyjuk el a falut és közben le sem tudjuk venni a szemünket a patakparton álló fákat ellepő hihetetlen mennyiségű fagyöngy gömbről. Az Alsó-dűlő cserjés rétjein keresztül haladva érjük el az erdőt, és egy kellemes, teljesen vízszintes erdei úton gyalogolunk a Ráró-hegy lábánál. Ha a fák között felfelé kilátnánk, akkor észrevennénk, hogy a Fehér-szikla alatt haladunk el épp. Nem sokkal később összetalálkozunk a sárga plusz jelzéssel, amely a Háromszáz-grádics és a Ráró-kút felől érkezik és a Cserepes-árokban haladunk tovább. Enyhén lefelé tartva ismét összetalálkozunk egy sárga kereszt jelzéssel, itt viszont már át is térünk rá és a völgyben található Barátkúti erdészház helyett felfelé vesszük az irányt az Enyedi halála nevű nyeregbe. A név egy sötét emléket takar, Enyedi István erdész valóban itt halt meg az 1930-as években, a Barátkúti erdészház vadőre ütötte agyon.
Túránk eddig a völgyeket követte, most viszont a hegygerincen folytatódik, és már visszafelé tartunk a zöld jelzésen. Az első magaslat a Béla-tető, amely alig van magasabban a nyeregnél, szinte észre sem vesszük és már fent is vagyunk. A következő magaslat az István-hegy, ahová már ha nem is sokat, de azért feljebb kell másznunk. Itt a hegyvonulat oldala már elég meredek, szinte szakadék szerű lejtő kíséri utunkat jobb kéz felé. A csúcs közelében kerítéssel is le van választva ez a terület. Elhagyva a magaslatot egy szélesebb makadám úttal találkozunk, amely a Hamvas-kő felé ágazik le, de nem ezen kell tovább menni. A másik irányban a zöldön és a gerincen az ösvényen maradunk. A Cillahó-nyereg után megint emelkedő következik, amely nem több, mint 40 méter szint.
Ha elértük az emelkedő tetejét, akkor már érdemes nagyon figyelni, 70 méter után egy vékony kis ösvényt keresünk, amely a hegy peremére vezet a Fehér-sziklára. A gpx fájl sokat segít, ha letöltötted. Néhány méternyi felfelé és már ki is tárult a táj alattunk. A sziklán óvatosan közlekedj, mert tényleg szakadék szerű. Szemközt a Fekete-hegy vonulata látható, a Sasfészek kulcsosházzal valahol a tetején, az oldalában pedig a Háromszáz grádicsnak nevezett igen meredek túraösvénnyel. Balra tekintve pedig meglátjuk Pilisszentléleket a völgyben, sőt a kolostor is feltűnik egy picit feljebb egy tisztáson. A látvány vetekszik a falu túloldalán lévő hegy tetején található Peták-pihenő kilátásával. Innen oda is ellátunk, a sziklák tetején keresd a falu fölött.
A Ráró-hegy oldalában lefelé még többször nyílik kilátás a völgyre és a gerincen lefelé haladva is végig csodálhatjuk a települést felülről. Az Égett hárs nyergében a sárga Mária útra fordulunk, ez vezet a kolostorhoz, amelyet Boldog Özséb, a Pálos rend alapítója építtetett az 1200-as években. Pihenjünk egy jót a romok melletti padokon, innen már csak 10 perc séta, és visszaérünk a faluba. Aki szeretne, térjen be Teca kocsmájába egy italra.
