- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Blatnicáról a sárga jelzésű széles aszfaltúton a település Gader nevű része felé indulunk, majd még mielőtt elérnénk a Gáder-völgybe (Gaderská dolina) vezető elágazást, egy jobbra elágazó kék jelzésen megkezdjük a völgy Konský dol nevű völgyágának kb. 3 km hosszú sziklás szurdokában a meredek emelkedést az Ostrá sziklapiramisa felé. Az útvonal megálmodójáról és kiépítőjéről „Chodník Janka Bojmíra” nevet viselő, fenyvesekkel benőtt turistaúton meredeken emelkedve haladunk a Murány sziklás tömbje felé. Az út meredeksége szinte egy pillanatra sem csökken, meglehetősen fárasztó kapaszkodó végén érkezünk meg a Murány nevű sziklatömb alatti elágazáshoz. Itt az innen induló sárga jelzésen jobbra fordulunk, és innen kissé kevésbé meredeken, némileg tagoltabb úton érjük el az Ostrá sziklapiramisa alatt található Ostrá-nyerget. Ettől a ponttól az út nehézségéért kárpótlást nyújt az egyre tágabb kilátás, hiszen amellett, hogy innen végig magunk előtt látjuk utunk elsődleges célpontját, az Ostrá sziklapiramisát és az oda vezető, csábítóan hívogató ösvényt, szép kilátás nyílik a Nagy-Fátra délnyugati részére, illetve a közvetlenül alattunk elterülő Blatnica-patak völgyére (Blatnická dolina). A csúcsra vezető út legutolsó szakaszán az eddigitől is meredekebben emelkedő sziklás terepen jól kiépített, de erősen erodálódott sziklalépcsőkön vezető, helyenként láncokkal biztosított út várt ránk, majd közvetlenül a cél előtt még egy sziklaablakon is át kell bújni, hogy megérkezzünk a csúcsra.
Az Ostrának két csúcsa van; a térképek a nyugati fekvésű, alacsonyabb (1247 m) csúcsot jelölik ezzel az elnevezéssel, a magasabb (1263 m) csúcsot Hátsó-Ostrá (Zadná Ostrá) néven jelzik. Kedvező formájának és elhelyezkedésének köszönhetően a csúcson szép körpanoráma várja a turistákat. Északon és keleten a Nagy-Fátra nagy része, délen a Körmöci-hegyek (Kremnické vrchy) egy része, nyugaton a Turóci-medence (Turčianska kotlina), közvetlenül fölötte pedig a Kis-Fátra (Malá Fatra) és a Zsár-hegység (Žiar pohorie) látható, de kedvező körülmények között a Vtáčnik (1346 m) és a Strázsó-hegység (Strážovské vrchy) is megfigyelhető.
A csúcson tartott pihenőt követően egy ideig a felfelé megtett utat követjük, így a sziklaablakon visszafelé is átbújva leereszkedünk az Ostrá-nyeregbe, majd tovább a Murány sziklatömbje alatti útelágazáshoz. Alternatív megoldásként szóba jöhet az Ostrá-nyeregből közvetlenül a Tlstá sziklakibúvásokkal tarkított mészkőfennsíkjára vezető zöld jelzésű turistaút, melyen a Murány tömbjét keletről megkerülve a fenyővel benőtt sziklás gerincen kb. 1 óra 15 perc alatt ugyancsak elérhetjük a Tlstá legmagasabb pontját.
Most azonban továbbra is a kék jelzésen folytatjuk utunkat, és az eleinte sűrű, majd egyre ritkuló erdőben eleinte kellemesebben, majd ismét egyre meredekebben emelkedő úton kisebb-nagyobb barlangüregek mellett és tisztásokon át hamarosan megérkezünk a Tlstá mészkőkibúvásokkal tarkított kopár csúcsára. A Nagy-Fátra középső részének nyugati oldalán elhelyezkedő jellegzetes dombtetőről (ez a megnevezés talán jobban illik rá, mint a csúcs) megfelelő időjárási körülmények között szép kilátás nyílik a Nagy-Fátra főgerincének déli részére, többek között a Krízsna (Krížna, 1574 m) csúcsára, amely az ott lévő átjátszó toronyról messziről is jól felismerhető. A magunk mögött hagyott útra visszatekintve az Ostrá csúcsa innen már csak egy kis sziklakúpnak látszik.
A Tlstá általában szeles, sziklás fennsíkjáról a tömb nyugati oldalán lefelé szerpentinező meredek hegyoldalon hosszan ereszkedünk lefelé. A meredekebb, törmelékesebb szakaszokon néhol láncok segítik az ereszkedést, menet közben látványosan egymás fölött elhelyezkedő szép sziklapárkányok mellett haladunk el, miközben olyan érzésünk támadhat, mintha egy emeletes házban szintről szintre egyre lejjebb jutnánk. Az út meredekségét talán jól mutatják a számok, a Tlstá tetejéről a Meszes-völgyben lévő útelágazásig vezető 3,5 km-es távon 835 m szintkülönbséget kell leküzdeni lefelé, ami alaposan igénybe veszi a térdízületeket…
Menet közben az egyik áthajló sziklapárkány alatt egyszer csak magunk előtt látjuk a Mazarna-barlang (Mažarná jaskyňa, 830 m) bejárati nyílását. A Tlstá északnyugati lejtőjén található barlang szája messziről egy hatalmas állat nyitott szájára emlékeztet.
A geomorfológiai, régészeti, paleontológiai és történelmi szempontból is jelentős barlang egy, a felső végén két ágra nyíló széles, de viszonylag alacsony folyosóból áll. A szén-dioxiddal dúsított szivárgó vizek alkotta, majd a fagyok következtében fellépő erózió által bővített barlangtereket alacsony, de viszonylag vastag cseppkőoszlopok (sztalagnátok), a belső járatokban pedig kisebb medencék díszítik.
Télen a bejárati nyílás közelében gyönyörű jégcsapok és álló jégoszlopok képződnek, ilyenkor a barlang a denevérek otthona, a mennyezetéről lecsüngő vagy a fejünk felett repkedő denevérek ugyanis a hideg évszakban ide menekülnek a téli időjárás viszontagságai elől.
A kb. 130 m hosszú, kb. 10 m mély barlangban a régészek a barlangi medve maradványain kívül a Török (Turecká) település helyén egykor lévő legkorábbi, Krisztus előtt 2600-2200 között létező településre utaló nyomokat találtak, ez az egyik legmagasabban fekvő lakott barlang Szlovákiában.
A barlangtól továbbra is a kék jelzésen haladva a Gáder-völgy újabb oldalvölgyében, a Meszes-völgyben (Vápenná dolina) folytatjuk az ereszkedést nyugat felé. Az erdő fái között még ekkor is érdemes nyitott szemmel haladni, hiszen még mielőtt visszaérnénk a völgyben vezető aszfaltútra, a fák között megpillanthatjuk a nemzeti park nyugati szélén található Blatnica várának romjait.
Amennyiben belefér az időnkbe, a Meszes-völgy elágazásától a sárga jelzésen érdemes leküzdeni a kb. 700 méter távú emelkedőt, és felmászni a vár romjaihoz. Blatnica vára valószínűleg a XIV. században épült, első írásos említése 1341-ből származik. A Nyitráról északi irányba vezető Via Magna kereskedelmi útvonal védelmére épült, hadászati szempontból jelentéktelen vár a XVI. századtól főnemesi menedékvárrá vált, melynek birtokosai viszonylag gyakran változtak. 1540-ben Révay Ferenc birtokába került, a kuruc időkben Thököly és Rákóczi katonái is elfoglalták és a várban állomásoztak. A Révay család 1744-ben még felújította, de mivel egyre kevésbé volt alkalmas kényelmes lakhatás céljára, ezért 1790-től lakatlanná vált, azóta folyamatosan pusztuló rom. Mint minden romot, ezt a várat is csak saját felelősségre lehet megközelíteni, ezért a várrom megtekintése során fokozott óvatosságra van szükség.
A romokról visszanézve megcsodálhatjuk a magunk mögött hagyott Tlstá délutáni napfényben fürdőző magaslatát, majd visszatérve az aszfaltútra azon keresztül fejezhetjük be a Nagy-Fátra egyik legszebb sziklacsúcsára vezető egész napos túránkat.
