- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
... tehetnék fel többen is a kérdést, de igazából a tengeren túlon nem oszt nem szoroz, mert a hőmérséklet még novemberben sem igazán kevesebb, mint 12-15 fok. A többi részlet, mint szél és eső tulajdonképpen egész évben állandó.
Írország éghajlata az Észak-atlanti-áramlat meleg vizeinek köszönhetően sokkal enyhébb, mint más, hasonló földrajzi szélességű területeké. A sziget keleti oldalán az Ír-tengert találjuk, ahol túránk helyszíne, Wicklow is. A mendemondák szerint, köszönhetően a melegebb hőmérsékletű tengervíznek gyakorta fordulnak meg itt fókák.
Hogy esélyünk legyen fókákat látni, először a tündérmesék kategóriájába soroltuk, majd hamarosan kiderült, hogy alaposan tévedtünk. A Wicklow-hoz közeli, kissé elhagyatott tengerpart és az eldugott kavicsos öblök ugyanis kedvenc pihenő- és szunyókáló helyei az itt feltűnő fókáknak, amelyek közül némelyik annyira álmosnak tűnt, hogy még az sem zavarta, hogy kb. 5 méteres távolságból figyeltük és fényképeztük őt.
Amint a partszakasz ösvényéről megpillantottuk az első fókát, lelkesedésünk határtalan magasságokba szökött, amikor pedig lejjebb ereszkedtünk az öbölbe és még mindig nem tűntek el, majdnem kibújtunk a bőrünkből. Mindezt persze a lehető legnagyobb csendben tettük, mert egy hirtelen mozdulat és huss, a csoda már a múlté.
1. Dublinból helyi buszjárattal utazzunk el Wicklow-ba, ahonan gyalogoljunk el az R750-es út mentén a szomszédos kis településre, Dunbur-ba.
2. Dunburba érve a település vége előtt az útról balra egy elágazás indul a világítótornyokhoz. A tornyokhoz elérve láthatjuk, hogy ez egy privát terület, így a tornyokat és a parti sziklákat megközelíteni nem lehet. Ha innen visszafordulunk, az útról jobbra nyílik egy egynyomos kis ösvény, ez lesz a mi túraútvonalunk.
3. Az ösvényre lépve az út hamarosan a parti sziklák felé kanyarog, irányban pedig vissza, Wicklow felé. A magas partról jól szemügyre vehetjük a tengert és az apró öblöket. Így esett, hogy az első nagyobb öbölnél egy fókacsaládba botlottunk, az anya és két porontya heverészett a parti kavicsfövenyen. Alig akartunk hinni a szemünknek, gondoljuk, hogy ők is, ám mindenesetre nem kúsztak be a vízbe, mire leértünk hozzájuk. Persze tisztes távolságból figyeltük őket, ennek ellenére a legkisebb fókabébi beugrott a vízbe és onnan kíváncsian méregetett bennünket. Az anya egykedvűen könyökölve feküdt a parton, mint aki egy percig sem törődik velünk, de tudtuk, hogy a látszat csal. Ezért néhány fotó után nem is akartuk őket zavarni tovább, így továbbindultunk az úton.
Galériáért katt a képre!
4. Az út kanyargósan vezet tovább, letérni sehol nem kell róla, hol fent, hol pedig lentebb magas fűvel és páfránnyal benőtt sziklák között vezet. A páfrányok így november táján elszáradnak és gyönyörű narancsos/barnás színben pompáznak, amely csodás kontrasztot alkot a még ekkor is élénkzöld hosszúszálú fűvel. Jobbra lenézve, kisebb-nagyobb öblök követik egymást és olykor nagyon vicces, a vízből kikandikáló apró fejek és kíváncsi tekintetek követnek minket.
5. Érdeklődő kis barátaink akkor kezdenek elmaradozni, amikor Wicklow apró városához közel érünk és egy viszonylag nagyobb öbölben több ember is láthatóvá válik. Az öböl után az ösvény egy golfpályába csatlakozik bele, ám mivel tiltó tábla nincs kihelyezve, a rövidre vágott fű szélén folytatjuk utunkat.
Galériáért katt a képre!
6. A golfpálya végéhez érve még egy rövidebb szakaszt megtéve az ösvény a "Fekete Vár"-hoz vezet, amelynek maradványai a Wicklow-i öböl sziklaszirtjét díszítik. Az ún. "Black Castle" az 1100-as években épült a vikingek idején, majd az 1300-as években rombolták le ellenségeik véglegesen. Viszont rövid pályafutása ellenére még 700 év elteltével is látható maradt egy kis rész belőle.
7. A vártól a város felé kanyarodva elérjük a főutcát, amelyen jobbra lesétálva néhány boltocskát, éttermet és pub-ot is találunk. Innen busszal tudunk visszamenni Dublinba.
