- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A túrán bejárjuk a Normafa keleti oldalát, és felkeresünk néhány érdekes helyet, amelyek nem esnek útba, ha csak simán sétálunk egyet az Anna-réten. Ezt a túrát kezdhetjük a Normafán is, de inkább javasolnám a Szép juhásznétól való indulást, ha nem akarunk a túra végén szintet mászni. A Budakeszire menő busszal ide is utazhatunk a Szél Kálmán térről, és akkor még a parkolóhely vadászatot is el tudjuk kerülni, mert ha szép az idő, rengetegen jönnek ide kirándulni.
A Budakeszi út túloldalán induló piros jelzésen tesszük meg az első néhány métert, de aztán hamar rákanyarodunk a zöld kör jelzésre, amely egy körtúra itt a János-hegy oldalában. Zugliget felé kanyarodunk, és hamarosan rátérünk a zöld sáv jelzésre a Normafa irányába, amelynek a városi szakaszát bejárhatod a Budai zöld túraleírás szerint.
Mielőtt azonban felkapaszkodnánk a gerincre, először keresztezzük a libegő nyomvonalát (Nem, nem, nem! Nem azzal mész fel a János-hegyre, te most sétálni jöttél!), majd teszünk egy rövid kitérőt és megmásszuk a zöld háromszög jelzésen a Tündér-szikla tömbjét. Érdemes ezt a pár méter emelkedőt beáldozni, szuper a kilátás a tetejéről Zugligetre és a Hunyad-oromra.
Visszatérünk a jelzésre, majd a szikla alatt elhaladva emelkedni kezdünk a Kút-völgyből. Az út szélén omladozó épületeket találunk egy elkerített részen, ez volt a néhai Disznófő étterem. A falakat és az építészeti díszítéseket jobban megvizsgálva el lehet képzelni, hogy micsoda pompa lehetett itt, az 1820-as években, amikor megépült. Nevét a környéken akkoriban sűrűn előforduló vaddisznókról elnevezett forrásról kapta. A forrásház is jól látszik a kerítésen belül.
Fentebb az erdős részre érve egy újabb régi épület bukkan fel, ez egy síház volt, amikor még működtek itt síliftek. Sajnos ezt sem kerülte el az enyészet, pedig egészen kellemes hely lenne egy működő büfének.
Ismét feljebb emelkedünk és megérkezünk az Anna-rét peremére, ahol a Szent-Anna kápolna kis épülete fehérlik a fák között. Ha ide elértünk, már túl vagyunk az emelkedő nagy részén.
Ha nagyon vonz a rétesező, akkor innen kitérővel meglátogathatjuk a síház háta mögött. Azt kell mondjam, érdemes. Aztán térjünk vissza az eredeti útvonalhoz és térjünk rá a kék körtúra jelzésre, amely egyben az egyik szívbarát tanösvény is, piros szív jelzéssel. Érdemes ezt az ösvényt követni a János-hegyig, mert az itt kirándulók főleg az aszfalt út melletti ösvényeket használják, és itt a gerinc peremén kevesebben vannak. Itt-ott a fák között felsejlik a remek kilátás, de igazán akkor gyönyörködhetünk benne, amikor megérkezünk a Libegő felső állomásához (Ugye, nem libegővel jöttél fel?), és felkapaszkodunk az Erzsébet-kilátóhoz, amelyet Erzsébet királynéról neveztek el, akinek kedvenc kirándulóhelye volt ez a környék.
Ha megnéztük a kilátó csúcsából a szép és tiszta, páramentes időben akár 80 kilométer messzeségbe nyíló körpanorámát, akkor elindulunk lefelé a piros jelzésen.
Az ösvény meredekebb részeinél falépcsők segítik a haladást, és a szerpentines vonalvezetés is segít a hegyről leereszkedni. Innen már nincs messze a Szép juhászné gyermekvasút állomás, ahol befejezzük a túrát, és egy jó ebéd mellett kipihenjük a fáradalmakat.